Ahol a mozaik is mesél
Otto Wagner, a híres bécsi építész első munkáját egy zsinagóga őrzi. Egy hely, ami egyszerre otthona hitnek, kultúrának, múltnak és jövőnek. Egy hely, ami felépült, elveszett, majd újra gazdára talált, pedig kevesen hitték, hogy ma is állni fog. Ezzel kezdődik a Rumbach zsinagóga különös története.
A 27 éves, vagyontalan kezdő építész, Otto Wagner 150 éve tett egy bátor ígéretet: írásba adta, hogy az általa tervezett és a korát megelőző modern fémszerkezetes épület 2022-ben is állni fog. A megrendelők és a hitközség aggodalma nem volt alaptalan, hiszen Magyarországon korábban senki sem tervezett könnyűszerkezetes vallási központot.
A négyéves építkezés után 1872 októberében megkezdődött a zsinagógai élet. A szakrális tér jobban hasonlított a mór építésű erődre és palotára, az Alhambrára, mint más, akkoriban épült zsinagógákra. Nem arról van szó, hogy Otto Wagner fittyet hányt a zsidó hagyományra, sokkal inkább arról, hogy élete első munkáját az Alhambra palotáról szóló könyv tanulmányozása közben kapta meg (valószínűsíthetően a Dohány utcai zsinagóga tervezőjének, Ludwig Försternek a közbenjárásával), és a tervezés során az előbb említett könyv hatása alatt állt. Többek között ez magyarázza, hogy a Rumbach zsinagóga ma egyszerre kiváló helye a vallásgyakorlásnak és kulturális programoknak, miközben lenyűgözi a látogatókat is.
Az épület forma- és színvilága teljesen egyedi. Ahogy belépünk a monumentális fakapun, öt emelet magasan vibráló vörös, kék és arany színű falak, oszlopok fogadnak. A vörös szín a szívre utal, ezzel szimbolizálja a Tórához fűződő érzelmeket, a kék az ész színe, ami a Tóra értelmezésére emlékeztet, míg az arany a gazdagság jelképe. Az élénk tónusú térben a második legszembetűnőbb látvány a Bima, vagyis a Tóra olvasására szolgáló emelvény az oktogonális tér közepén, ami a 28 méter magas kupola alatt áll. Ez a Bima jelenleg a világon egyedülálló módon a föld alá süllyeszthető, így az itt tartott rendezvények, koncertek során a teljes belső teret tudják használni a nézők.
A főváros második zsinagógája (ezt megelőző tíz évben adták át a Dohány utcai zsinagógát) átadása után kevéssel már nagyon népszerű lett. Otto Wagner terve bevált, épülete 1265 ember befogadására volt alkalmas, de néhány év múlva már szűkös lett és a nagyobb ünnepekre csak helyjeggyel mehettek be a hívek. Egészen 1941-ig, amikor elkezdődött a zsidók internálása és méltatlan módon a zsinagógába gyűjtötték a sorsukra hagyott embereket.
Az épület a II. Világháborúban bombatalálatot kapott, majd évtizedeken át használatlan volt. Végül 1988-ban egy építőipari vállalat kulturális központot álmodott a falak közé, ám a rendszerváltás után 2 évvel a cég csődbe ment. A felújítás félbeszakadt, ma már azt mondhatjuk, szerencsére. Ugyan a Rumbach ismét üresen állt, és minden, ami mozdítható volt, eltűnt a házból, ám hosszú tárgyalások után újra a MAZSIHISZ tulajdonába kerülhetett. 2015-ben elkezdődött a rekonstrukció, a teljes újjáépítés öt évig tartott, melyből egy esztendőt ölelt fel a ritka stukkódíszítés helyreállítása, kézzel festése, aranyozása. A felújítás célja az eredeti állapot visszaállítása volt, ami az utolsó mozaikdarabig sikerült. Azok a szakemberek, akik az elmúlt évtizedek során dolgoztak a Rumbach zsinagógán, tanulmányokat készítettek, így számtalan fénykép és leírás őrizte meg az utókor számára, hogyan is nézett ki az épület eredetileg.
Haraszti László kőfaragó művész feladata volt a nyolcvanas években a Tóraszekrény előtti mozaik elbontása. A művész, meglátva a csodás padlót, úgy határozott, hogy azt nem engedi sittként elszállíttatni, inkább szakszerűen felszedi és megóvja az utókor számára. Haraszti László a felszedett mozaikot közel 30 évig őrizte vidéki műhelyében, hogy ha lesz még rá lehetőség, visszakerülhessen az eredeti helyére. Közel 80 évesen a saját kezével építette vissza az elemeket a Frigyszekrény elé. Ekkor hangzott el a szájából a kivitelezés legemlékezetesebb mondata: „Amíg ezt csinálhatom, addig elhiszem, hogy az univerzum így működik: a dolgoknak vissza kell kerülniük a helyükre.”
Írta: Vermes Nikolett
50 ezer éves fegyverre bukkantak
A neandervölgyiekhez köthető lelet különlegessége, hogy állati csontból készült.
Több ezer éves kardot találtak Egyiptomban
A kutatók egy ókori, a tengeri népek elleni védelmet segítő erődöt tártak fel.
Visszakövetelik Nofertiti ikonikus mellszobrát
A műtárgyat bő száz éve hozták el Egyiptomból.
Kalózok elől rejthették el ezt a kincset
A római korból származó pénzek egy olyan területen kerültek elő, ahol gyakoriak voltak a portyázások.
Feltárás kezdődött a waterlooi csata helyszínén
A kutatók elsősorban arra kíváncsiak, hogy miként látták el a sebesülteket.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
