Elhunyt Frank Drake, a legendás csillagász

A neve az idegen civilizációk kutatásával, Carl Sagan barátságával és a SETI-programmal, valamint az általa felállított törvényszerűséggel, a Drake-egyenlettel forrt össze.

Frank Donald Drake 1930-ban, Chicagóban született, és már gyerekként felmerült benne a lehetőség, miszerint más égitesteken is lehetnek értelmes élőlények, ám a kor vallásos szellemisége miatt erről senkivel se mert beszélni. Felsőfokú tanulmányait mérnök-fizikusként a Cornell Egyetemen végezte, doktoriját pedig a Harvardon szerezte meg, ekkor már rádiócsillagászattal foglalkozott. Egy ekkori véletlen segítette elő, hogy érdeklődése tudományos szinten is az idegen civilizációk felé fordult, egy különös rádiójelet vett, miközben a Fiastyúkot vizsgálta – bár a jelről kiderült, hogy egy amatőr rádiósé volt, Drake számításokba fogott, hogy vajon érkezhet-e a jel egy távoli csillagrendszerből.
Az 1960-as években a Nyugat-Virginia államban nemrég alapított rádiócsillagászati obszervatórium, az NRAO munkatársaként bolygókutatással foglalkozott, s ő volt az első, aki a Jupiter magnetoszféráját és ionoszféráját felfedezte, felmérte. Itt végzett munkájában vizsgálódott először az idegen civilizációk rádióadásai után kutatva – sikertelenül, azonban az egyenlete alapjai már kialakultak ekkor. Drake úgy vélte, ha más csillagok körül vannak Föld-szerű bolygók, akkor lehetnek azokon értelmes lények is, amelyek egy része már elérte azt a technikai szintet, amit mi is, és így rádióadások formájában ad magáról életjelet. Az első e céllal végzett vizsgálatban azonban egyetlen ilyen jelre se sikerült rábukkannia.
Hamarosan megbízást kapott egy e témájú konferencia szervezésére, s ennek munkálatai közben alakult ki az egyenlet, amelynek rendkívül nagy bizonytalanságú adataiból elvileg azt tudhatnánk meg, hány olyan civilizáció lehet, amellyel képesek volnánk kommunikálni. Ehhez a csillagkeletkezés, a bolygók száma, azok életre alkalmassága, és persze az élet, az értelmes lények, és azok megfelelő technikai szintje is benne van, nem beszélve egy civilizáció azon időszakának időtartamáról, amelynek során rádiójeleket bocsát ki. Az egyenletét vitaindítónak szánta a konferenciára, ám mára olyan szimbólummá vált, amelyet a rajongói magukra tetováltatnak.
Azok közt volt, akik a korábban hadászati céllal működtetett Arecibói Obszervatórium csillagászati célú átalakítása mellett érveltek és az 1970-es évek eleji átalakítást követően dolgoztak. Itteni megfigyeléseiben a pulzárok viselkedését vizsgálta. Az obszervatórium igazgatója is volt 1966-68 között, majd később a Cornell Egyetem azon központjában dolgozott, amely alá az obszervatórium is tartozott. Ő tervezte meg a híres Arecibói üzenetet, amelyet 1974-ben sugároztak a világűrbe, a valaha volt legerősebb rádióadásként. Drake felügyeletével modernizálták az obszervatóriumot, amelynek köszönhetően érzékenysége megnőtt, s új, erősebb radarforrást is kapott, amelynek köszönhetően a kisbolygókat és más objektumokat is mérni tudták. Az Arecibói üzeneten túl Drake részt vett a Pioneer űrszondákon, majd később a Voyagereken elhelyezett plakett és aranylemez tervezésében is.
Miután a SETI-kutatásra szánt állami források sorra elapadtak, az e téma iránt érdeklődő kutatók 1984-ben megalapították a SETI Intézetet, amelynek Drake az elnöke volt egészen a 2010-es nyugdíjba vonulásáig (80 éves volt ekkor), de ezt követően is támogatta az intézet munkáját. Fiatal kutatók sokasága nőtt fel a keze alatt, s a lánya, Nadia neves ismeretterjesztő újságíróként, többek közt a National Geographic munkatársaként viszi tovább a Drake nevet.
A Drake-egyenlet lényege nem maga a számszerű válasz, hanem az, hogy tükröt állít elénk: arra késztet minket, hogy kozmikus perspektívából gondolkodjunk el a Földről, az emberiségről, s arról, mennyire törékeny a létünk a galaxis tengerében.
Halk szavú, kiváló humorú (ez nem egyszer csínytevésekben is megnyilvánult), és végtelen türelmű ember volt. Frank Donald Drake 2022. szeptember 2-án kaliforniai otthonában hunyt el, 92 évesen.