Aki először írt magyarul az emberi test nyavalyáiról

Noha a köztudat jóformán kizárólag orvosíróként és szótárszerkesztőként tartja számon, ránk maradt filozófiai, fizikai, címertani, történelmi és államtudományi munkái szintén jeles alkotások a szakértők szerint.
Az 1649. május 10-én Dés városában született Pápai Páriz Ferenc már akkor kitűnt szorgalmával és tehetségével, amikor 1664-ben a nagyenyedi kollégiumba került. Ám azt akkor még nem sejthette senki (hacsak a gazdag Alvinczi András nem, akinek tanításával fedezte akkoriban a megélhetését), hogy Pápai Páriz Ferencre ma mint a legnagyobb polihisztorok egyikére, a „magyar Hippokratész”-re emlékezünk halálának évfordulóján, 1716. szeptember 10-én.

Nagyenyedi tanulmányait befejezve peregrinus, azaz vándordiák lett belőle: megfordult Berlin, Frankfurt, Marburg, Wittenberg egyetemein (utóbbi helyen képezte magát a kor legtöbb protestáns prédikátora); Heidelbergben bölcsészeti doktorátust szerzett, Lipcsében orvostudományt tanult, majd továbbképezte magát a Bázeli Egyetemen, ahol 1674-ben végzett orvosdoktorként. Kortársai szerint játszi könnyedséggel verselt latinul és görögül, kiválóan fordított németből és franciából. 1675-ben hazatért Erdélybe, ahol csak rövid ideig vállalhatott orvosi állást (noha ez tette lehetővé számára a családalapítást), mert Apafi Mihály fejedelem kívánságára a nagyenyedi kollégium tanára lett.

Ami így leírva egyenes életút, az a valóságban rögös lehetett: akárcsak nagy elődjének, Apáczai Csere Jánosnak, neki is sokat kellemetlenkedtek kortársai. Noha már 1678-ban a nagyenyedi kollégium tanárává választották, állását csak 1680-ban foglalhatta el. A több nyelven beszélő, világlátott, jól képzett tanár csak néhány évig maradt posztján, nehéz szívvel elhagyta Nagyenyedet és Bornemissza Anna fejedelemné udvari orvosa lett. Az uralkodó 1688-as halála után az idegen császári ügynökökkel lepaktált Teleki Mihály miniszter körül egyre nőtt a zűrzavar. A kor főurait csak a pénzszerzés, a szórakozás és a tivornyázás érdekelte, a mind nagyobb nyomorba taszított nép szenvedéseit senki nem hallotta meg — kivéve Pápai Páriz Ferencet, aki így kesergett:

„A nagy urak gyermekit látom, mint nevelik
Agár, kantár, pohár csak, amiben szokik.
Tudós ember náluk vagyon utálatban…”

1690-ben jelent meg Kolozsvárott Pax Corporis ( a test békéje) – Az emberi test nyavalyáiról című műve, amely az első magyar nyelvű orvosi munka, amelyet Pápai Páriz az egyszerű emberek felvilágosítására írt. Nyolc fejezetében száz betegséget tárgyal érthető fogalmazásban, ízes stílusban. Noha keverednek benne a realisztikus és a misztikus elemek, összességében rendkívül hasznos mű volt, amely a következő évtizedekben 9 kiadást is megért.

Nagyenyedre visszatért ugyan, de amikor Rákóczi Ferenc függetlenségi harca idején a császári zsoldosok elpusztították a kollégiumot, menekülni kényszerült, és csak 1709-ben léphette át újra a szeretett intézmény kapuját, előbb professzorként, végül mint rektor. Sok szenvedést, nyomorúságot látott, maga is küzdelmes életet élt, vagyonszerzésre soha nem törekedett. A megpróbáltatások kikezdték egészségét, látását is elvesztette. Vakon diktálta feleségének latin-magyar szótárát, amelynek magyar-latin része Szenczi Molnár Albert szótárának felfrissített változata. A szótár hatása átnyúlt a felvilágosodás korába, jelentős mértékben befolyásolta a magyar irodalmi nyelv kialakulását és a helyesírás szabályainak elterjedését is.

Forrás:
A magyar irodalom története
Orvosi Hetilap 1966. október (107. évfolyam, 40-44. szám) Borsi Darázs József: Pápai Páriz Ferenc halála 250. évfordulójára
Korunk 1977 (36. évfolyam) / 12. szám Pataki József:  A XVII. századi tudomány képviselője