A katona futva vitte a győzelem hírét Athénba

Időszámításunk előtt 490. szeptember 12-én az athéniak legyőzték a perzsákat a marathóni csatában; a hírnök emlékére létezik a maratoni futás.

A marathóni csata a történelem egyik leghíresebb katonai csatája. Ez egyben az egyik legkorábbi feljegyzett ütközet. Nem mellékes azonban, hogy a perzsa hódítók felett aratott győzelmük jókora önbizalmat adott a megszülető görög városállamoknak ahhoz, hogy képesek legyenek megvédeni magukat. A csatát ezért is tekintjük az európai kultúra fejlődésének meghatározó pillanatának, bár az egészen pontos időpontja nem ismert, a dátum csak Hérodotosz görög történetíró leírásai alapján valószínűsíthető.
Krisztus előtt 490 szeptemberében egy 600 hajóból álló perzsa armada mintegy 20 ezer gyalogosból és lovasból álló inváziós csapatot tett le görög földön, a mai Athéntól északra. I. Dareiosz hadai egyszerűen csak le akarták verni a görög városállamokat azért, amiért támogatták a mai Törökország területén élő, jón unokatestvéreiket, akik fellázadtak a perzsa uralom ellen. A Miltiadész vezette athéni haderő azonban nem ijedt meg a megszállók számbeli fölényétől, és 10 ezer harcost mozgósított a terület védelmére. A két sereg Marathón mellett, ütközött meg. A perzsa hadsereg magabiztosan érkezett, ám az athéni hadsereg új taktikát vetett be: Miltiadész nem a középre csoportosította a fő erőket, hanem a szárnyakat erősítette, remélve, hogy hoplitái (az erősen felfegyverzett gyalogosok) meg tudják tartani a középső területeket. A görög tábornok megparancsolta a hoplitáknak, hogy a perzsákéval egyenlő hosszúságú vonalat alkossanak, aztán kiadta a támadás parancsát. Ellensége ezt őrültségnek hitte, a perzsák előrenyomulásának engedve az athéniak középen hátráltak, a két szárny viszont előretört és hamarosan egy kört alkottak. Így kerítették be és mészárolták le az elbizakodott perzsákat” – írja az Eye Witness to History online történelmi portál.
A görög győzelemmel végződött csata részleteit nagyrészt Hérodotosz leírásából ismerjük, aki körülbelül 50 évvel a csata lezajlása után írt róla, így történetében sok a bizonytalanság. Egy másik híres szerző, Robert Browning is megörökítette a csatát 1879-ben: megírta a „Pheidippidész” című költeményt az azonos nevű katonáról, aki futva vitte a győzelem hírét Marathónból Athénba. A legenda szerinti mindössze három óra alatt tette meg a távot, ám mire odaért, annyira kimerült a futástól, hogy csak annyit bírt mondani, hogy „Győztünk!” és holtan esett össze. Erőfeszítésének állít emléket az olimpiai játékokban szereplő modern kori maraton. A történészek szerint ez az esemény valószínűleg azonban sosem történt meg.
A hírnök, Pheidippidész futása inspirálta tehát a maratoni futást, melyet először az 1896. évi nyári olimpiai játékokon rendeztek meg. A teljesítendő táv ma 42,195 kilométer. Érdekesség, hogy az első maraton versenyen 40 kilométert kellett a versenyzőknek lefutni és eleinte a sportolók közel felének kellett feladnia a fáradtság miatt. Az első, 1867-es évi maraton győztese Spiridon Louis, egy görög juhász lett, aki soha többé nem vett részt ehhez hasonló megmérettetésen.
Pheidippidész kitartása ihlette az első bostoni maratont is 1897. április 19-én, amely a világ legrégebbi éves maratonja. Arról is nevezetes, hogy 1972-ben elsőként tette lehetővé a versenyzést nők számára is abban az időben, amikor az olimpiai maratonon nők még nem indulhattak.