A C-vitamin Nobel-díjas felfedezője

1893. szeptember 16-án született Szent-Györgyi Albert orvos és kutató.

A paradicsompaprikával folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsavat a C-vitaminnal, és segítségével a paprikából kiinduló C-vitamin gyártásának módszerét is. Szent-Györgyi Albert a témakörben folytatott kutatásaiért 1937-ben élettani-orvosi Nobel-díjat kapott.
Budapesten született 1893. szeptember 16-án, anyai ágon a neves Lenhossék orvosprofesszori dinasztia leszármazottjaként. 1911-ben érettségizett, majd nagybátyja laboratóriumába került, ahol az első világháború kitöréséig tanult mindaddig, amíg be kellett vonulni. Szent-Györgyi Albert az olasz és az orosz fronton is szolgált, ahol helytállásáért ezüstkitüntetést kapott. 1917-ben azonban kénytelen volt leszerelni, miután megsebesült.
Tanulmányait Budapesten végezte, majd G. Mansfeld farmakológusnál dolgozott Pozsonyban, Armin von Tschermaknál elektrofiziológiát tanult Prágában, de L. Michaelisnél is elmélyedt a szakma rejtelmeiben, Berlinben. Néhány év múlva már a Leideni Egyetem Farmakológiai Intézetének asszisztense lett, 1922-től 1926-ig pedig HJ Hamburgerrel dolgozott együtt a holland Groningeni Fiziológiai Intézetben, ahol kutatásai a sejtlégzés kémiájára irányultak, de leírta az oxigén és a hidrogén aktiválásának kölcsönös függőségét is.
Ösztöndíjasként Cambridge-be ment 1927-ben FG Hopkins irányítása alatt dolgozott és megszerezte második doktorátusát. Egy évet töltött a Mayo Alapítványnál Rochesterben, majd visszatért Cambridge-be. Itt fedezett fel a mellékvesében egy redukáló hatást mutató anyagot, amit hexuronsavnak nevezett el. Bebizonyította továbbá egy redukálóanyag létezését a növényi és állati szövetekben, amit később izolálni is tudott a szarvasmarha mellékvesekéregből, nagyon kis mennyiségben, ezt ma aszkorbinsavként ismerjük, akkor hexuronsav volt a neve. 1929-ben visszatérve Cambridge-be, később Druryvel írta le a nukleotidok farmakológiai aktivitását. Csak ezután tért haza újra, Magyarországra – írja a NobelPrize.org tudományos ismeretterjesztő oldal.
Szent-Györgyi Albert és családja 1930. augusztusában elhagyta Angliát, hogy hazaköltözzön. A biokémikus elfoglalta a Szegedi Tudományegyetemen a katedrát. Kutatói és tanári tevékenységét 1931 januárjától kezdte meg az orvosi vegytani intézet professzoraként. A Rockefeller Alapítvány támogatásával hamarosan modern tudományos központot és biokémiai iskolát hozott létre Szegeden. Itt figyelt fel az aszkorbinsav skorbutellenes hatására, és felfedezte, hogy a lédús szegedi paradicsompaprika gazdag C-vitamin-forrás.
1938-ban kezdett el izomkutatással foglalkozni; elhatározta, hogy megfejti az izomösszehúzódás mechanizmusát. Tanítványaival felfedezte az izom alapvető fehérjeösszetevőit, az aktin és miozin fehérjéket, illetve ezek komplexét. Ez képezte a következő évtizedekben az izomkutatás alapjait, például a hullamerevség okainak analízisét. Későbbi, újabb munkáinak eredménye volt a biológiai anyagok glicerinben való konzerválása, amit széles körben alkalmaztak, a mezőgazdasági felhasználástól a spermiumok tartósításáig. Elméleteket publikált többek között a bioenergetikai problémákról, valamint a növekedési és sejtmembránpotenciál szabályozásával kapcsolatban, de vizsgálta a csecsemőmirigy hormonális működését is.
Szent-Györgyi Albert több tudományos társaság tagja volt, a Tudományos Akadémia elnöke és a Nemzeti Akadémia alelnöke. 1936-ban vendégprofesszorként dolgozott a Harvard Egyetemen, 1938-ban pedig a Liège Egyetem professzoraként. 1937-ben Corvin-koszorút és Corvin-láncot, 1940-ben a Lipót-rend parancsnoki keresztjét, 1941-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét, 1946-ban az Edinburghi Egyetem Cameron-díját, 1948-ban Kossuth-díjat, 1954-ben pedig Albert Lasker-díjat, 1967-ben Claude Bernard-érmet és Modern Medicine Award díjat kapott, miközben számos egyetem avatta díszdoktorrá.
1947-ben az Egyesült Államokba emigrált a magyar tudós, akit azonnal a Woods Hole-i Izomkutató Intézet igazgatójává neveztek ki. Itt a sejtosztódást tanulmányozta a későbbiekben, és a rákkutatással is behatóan foglalkozott.
Számos publikációja jelent meg, többek között az oxidációról, fermentációról, a vitaminokról, a rosszindulatú daganatokról, a sejtszintű szabályozásról, az egészségről és betegségekről, az izomösszehúzódásról, az élet természetéről, illetve az összehúzódásról a testben és a szívizomban.
Szent-Györgyi Albert mind szellemileg, mind fizikailag aktív és friss maradt késő öregkorára. 1986. október 22-én hunyt el veseelégtelenség következtében. Az Atlanti-óceán partján lévő Woods Hole-i köztemetőben temették el.