Férfiak és nők a festészetben

Az Ausztrál Nemzeti Galéria gyűjteményének mindössze 25 százaléka női művész munkája, ám ez messze magasabb arány, mint a világ nagy galériáiban tapasztalható, ahol az összes kiállított tárgynak durván a 90 százalékát férfi alkotók hozták létre, számolt be a The Conversation. A világ legdrágább, nő által festett képe (Georgia O’Keeffe – Csattanó maszlag/Fehér virág No.1 című képe) még csak a legdrágább 100 kép közé se jutott be a 44,4 millió dolláros árával. Mi lehet az oka annak, hogy a női műalkotások ennyire alulreprezentáltak, alulértékeltek?

Természetesen itt is felmerült egyes vélemények alapján, hogy a hagyományos női szerepek miatt kevesebb lehetőségük van a nőknek az érvényesülésre a művészek világában. Más vélemények szerint a nők egész egyszerűen rosszabb festők. A Journal of Economic Behavior & Organization szakfolyóiratban részletezett új kutatásban az ausztrál szakemberek annak jártak utána, hogy vajon melyik oldalon áll az igazság.

Egyszerű módszert választottak a felméréshez: 1625-1979 között készült festményekből képpárokat válogattak össze a képek témája és stílusa alapján úgy, hogy az egyik képet férfi, a másikat nő készítette. Ezt követően a képpárok közül a több mint 1100 alanynak ki kellett választania, melyik tetszik jobban. Az alanyok egyik része anélkül választhatott, hogy tudták volna, mely képnek ki a festője, a mások esetében megadták a neveket is a kutatók – ezekből kiderült az alkotó neme is.

Az alanyok mindkét csoportban a női festők alkotásait találták jobbnak, 54 százalékuknak tetszett jobban a képpárok azon fele, amelyet nő festett, vagyis a „tetszési index” a női festők mellett állt. Azonban a művészeti piac távolról sem az esztétikai okokon alapul, az alkotások árát számos más tényező is befolyásolja, e műveket befektetésként kezelik leginkább.

No és mi van akkor, ha a kép értékét, hírnevét kell megsaccolnia az alanynak? Ebben az esetben a név ismeretében már a férfi alkotások felé lendült ki a mérleg nyelve, és a galériákban található női alkotások arányához vezetett: mindössze a híresebbnek, értékesebbnek vélt képek 9-10 százalékát tették ki a női alkotók művei. Magyarul: szó sincs arról, hogy a nők festményei ne lennének elég jók, egész egyszerűen értékesebbnek tűnnek a férfiak alkotásai, amikor a válaszadó ismeri az alkotók kilétét.

A felmérés szerint tehát bátran elmondható: a férfi alkotóművészek képei nem szebbek-jobbak, pusztán értékesebbek, s az emberek nem a festő neme alapján diszkrimináltak, hanem egy, a nemmel erősen összefüggő tulajdonság, a hírnév alapján. Ennek pedig az az oka, hogy hagyományosan több lehetőségük volt a férfiaknak a művészi pályán, többük válhatott híressé, és ennek okán az alkotásaik értékesebbé.