Európai üveggyöngyök Afrika szívéből
Afrika belső területein az európai kereskedők az őslakók útvonalait használták, amint erre a feltárt régészeti leletek bizonyítékul szolgálnak.
A kelet-közép-afrikai Malawi-tó közelében egy barlangban talált gyöngyök azt bizonyítják, hogy a kontinens belsejét elérő európai kereskedelmi útvonalak az őslakók kereskedelmi útjain alapulva épültek fel. Ezek, az óceán partjáról induló útvonalak évszázadokkal az európaiak megjelenése előtt is léteztek már.
A Yale Egyetem ismertette azt a kutatást, amelyet az African Archaeological Review szakfolyóiratban publikáltak nemrégiben, a Yale egy antropológusa, Jessica Thompson részvételével. A gyöngyök vizsgálatával kiderült, hogy azok a 19. századból származnak, vagyis abból a korszakból, amikor az európai érdeklődés – mind a politikai, mind a gazdasági – e régió felé fordult, és befolyással volt az Indiai-óceán kereskedői és a kontinens belsejének lakói közti forgalomra.
A kutatók 2016-19 között Malawi északi részén feltárt, összesen 29 gyöngy vizsgálatát végezték el, elemezve azok összetételét, s ebből sikerült megállapítaniuk a gyöngyök eredetét is: egy kivételével mind európai készítésű. A kivétel dél-ázsiai volt és a 15-17. században készülhetett. E gyöngyök azt mutatták, hogy a térség lakói közvetett vagy közvetlen úton, de kereskedelmi kapcsolatban álltak európaiakkal még azelőtt, hogy a 19. század második felében megtelepedtek volna errefelé az európaiak. Valószínűleg olyan holmikkal kereskedhettek, mint a gumikopál (egy gyantaféle, amelyet a lakkozásban használtak), vagy épp a mind Európában, mind Észak-Amerikában nagyra értékelt elefántcsont. Thompson úgy véli, sor kerülhetett rabszolgák elfogására, az embereket például Zanzibár fűszerültetvényeire hurcolhatták el e régióból.
A gyöngyök összetételét lézerablációs technikával állapították meg. A megvizsgáltak közül 5 piros gyöngy arzént is tartalmazott, ezt az elemet pedig az üveg átlátszatlanná tételéhez használták a 19. században. A gyöngyök valószínűleg Velencében készülhettek, e korban ez volt az iparág központja. A gyöngyök korára vonatkozó számítások azt jelezték, hogy nagyjából akkor készülhettek, amikor Livingstone Afrika szívét térképezte fel, s igyekezett arra ösztönözni az európaiakat, hogy nagyobb érdeklődéssel forduljanak a kelet-közép-afrikai területek felé.
Az egyetlen ázsiai gyöngy egy indiai város, Chaul területén készült, és nagy valószínűséggel évszázadokkal hamarabb érkezett a helyszínre, mint az európai gyöngyök. Találtak kauri kagylót is, ezt az Indiai-óceán környezetében ékszerként és fizetőeszközként is használták, a kormeghatározásuk szerint a 1150-1341 közötti eredetűek, ez pedig azt jelenti, hogy egy igen régóta fennálló kereskedelmi kapcsolat, útvonal révén jutottak el később az európai gyöngyök is a Malawi-tó közelébe.
„Ez nem azt jelenti, hogy egyszerűen idejöttek az európaiak és osztogatták a tárgyaikat Afrika belsejében. Az ott élők évszázadok óta kereskedtek az Indiai-óceán környezetéből eredő árukkal, a jól bevált útvonalakon keresztül” – tette hozzá Thompson.
A kutatók bebizonyították, hogy a régészeti leletekből miként lehet olyan információkhoz jutni, amelyeket írásos nyomok híján egyébként nem ismerhetnénk meg.