Ezért őrizték a Szent Koronát a budai várban

Az uralkodó egy rövid bécsi kitérő után küldte vissza a koronát Magyarországra, ahol Budán a vár koronaőrző kamrájában helyezték el. I. Ferenc József osztrák császár és magyar királynak szüksége a nemzeti ereklyére: egyrészt hatalma legitimálása végett, másrészt azok valódiságának igazolására. De mi is történt pontosan?

„Az osztrák hatóságok 1853. szeptember 8-án megtalálták a Szemere Bertalan és társai által 1849. augusztus 23-án Orsova közelében elásott magyar koronázási ékszereket. Sikerüket annak köszönhették, hogy az elrejtés helyszínéről tudó hét ember közül azt valaki elárulta az osztrák hatóságoknak. Az előkerülést követően „Ő császári és királyi apostoli felsége 1853. szeptember 10-én kelt legfőbb parancsában” elrendelte a megtalált koronázási jelvények valódiságának igazolását. Erre 1853. szeptember 15-én délután öt órakor került sor az Albrecht főherceg nevű dunai hadigőzös fedélzetén, a Dunán, Promontor (Budafok) közelében. Magyarország katonai és polgári kormányzója, Albrecht főherceg bizottságot hívott össze, melynek tagjai a Koronát és a koronázási jelvényeket már a korábbi időkből jól ismerik, külön idehívott tanúk jelenlétében elvégeztette velük a megtalált tárgyak vizsgálatát, s annak eredményéről német nyelvű jegyzőkönyvet vetetett föl. A bizottság a következő tagokból állt: Scitovszky János bíboros, hercegprímás, herceg Esterházy Pál, gróf Pálffy Fidél császári királyi titkos tanácsos, gróf Keglevich János, gróf Keglevich Gábor, gróf Pálffy Antal császári-királyi kamarás, Ranolder János veszprémi püspök, Fábry Ignác kassai püspök, gróf Batthyány János Keresztély császári-királyi kamarás. A szemle tanúinak sora közel félszáz magyar és osztrák előkelőséget tett ki. Köztük volt Titus Karger hadbíró százados, a regáliák orsovai megtalálója is” – írja a Magyarságkutató Intézet online portálja.

A tanúk megerősítették a felmutatott tárgyak eredetiségét, így kiderült, hogy tényleg a valódi koronázási jelvények – a magyar Szent Korona, a magyar királyi Szent István palást, a magyar királyi Szent István kard, a magyar királyi országalma és a magyar királyi jogar – kerültek elő.

„Szeptember 16-án Pestre ment az Albrecht gőzös, a koronázási jelvényeket itt levették a hajóról és ünnepélyes menetben felvitték a budai királyi várba, és három napig közszemlére tették ki a várpalota templomában. 19-én reggel a jelvényeket vonaton Bécsbe indították, délután öt óra tájban érkeztek meg, ünnepélyes menetben a cs. kir. udvari kápolnába vitték és ideiglenesen itt őrizték” – számolt be a megtalált koronázási jelvények következő néhány napjáról Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, az osztrák rendőrhatóság vezetője az Emlékirat Szent István koronájának megtalálásáról című munkájában.

A megtalált koronázási ékszereket először a Zsigmond-kápolnában állították ki néhány napig, majd vonattal Bécsbe vitték, ahová Scitovszky János esztergomi érsek kísérte el. A rövid osztrák kitérő után Ferenc József a koronát visszaküldte Magyarországra: a budai várban rendelték el az őrzését.

Azóta a koronának igen kalandos sorsa volt, míg 1978-ban hazatért az Amerikai Egyesült Államokból, ma pedig az Országházban őrzik.