Amikor a német császár Budapestre látogatott

II. Vilmos német császárt és Poroszország királyát 1888-tól 1918-ig, az első világháború egyik legismertebb közéleti személyiségeként tartották számon. Beszédeivel és meggondolatlan újságinterjúival hírnevet szerzett, mint csapongó militarista. A Német Birodalom császára nem törekedett nyíltan a háborúra és megpróbálta visszatartani tábornokait a hadsereg mozgósításától 1914 nyarán. Szóbeli kirohanásai és a Legfelsőbb Hadúri cím nyílt élvezete azonban igencsak szélsőségessé tette a megítélését. A háború lebonyolításában betöltött szerepe, valamint a harcok kitöréséért vállalt felelőssége továbbra is vitatott. Egyes történészek szerint a tábornokai irányították, míg mások azt állítják, hogy jelentős politikai hatalmat birtokolt. Sokan őt teszik felelőssé az első világháború kirobbanásáért. II. Vilmos 1918 végén kénytelen volt lemondani a trónról és Hollandiába menekült – írja a History.com online történelmi portál.

A német császár 1897. szeptemberében Magyarországra látogatott, az eseményről több hírlap is beszámolt, többek között a Vasárnapi Újság is  a címlapján.

„Történeti jelentőségűvé vált II Vilmos német császár magyarországi látogatása. Az első hatalmas fejedelem, kit uralkodónk, mint magyar király fogadott az ország fővárosában. Itt pedig a nagy német birodalom császára az egész nemzetet magával ragadó beszédben ünnepelte a magyarság — Árpád fiai — dicső történelmét, nemzeti erényét, feláldozó hűségét, kultúrai hivatását, s lángoló hévvel köszöntötte a mi jóságos királyunkat a minden magyar ajkáról utolsó lehelletig hangzó kívánsággal: éljen a király! Rágalmakat czáfolt meg ez a beszéd, s a mi igazságunkat hirdette, ékesen és hatalmasan. Büszke örömmel, megnyugvással hallotta az egész nemzet, s Vilmos császár nevét beigtatta történelme egyik fényes lapjára” – írta a Vasárnapi újság 1897. szeptember 26-án.

A cikkből az is kiderül, hogy a német császár, mint az Osztrák-Magyar Monarchia szövetséges már másodszor látogatott hazánkba. Célja a hadgyakorlatok szemléje volt, de ezúttal hosszabb időt töltött Magyarországon, hogy bejárja és megismerje azt. Szeptember 20-án Budapesten a magyar közművelődés intézeteit kereste fel, de másnap járt az Iparművészeti és a Nemzeti Múzeumban, megnézte az új országházat és az igazságügyi palotát. Este az Operaház díszelőadásán vett részt. A magyarok nagy örömmel fogadták mindenhol.

„Budapest igaz örömmel várta Vilmos császár látogatását. A legelső hirtől kezdve fölismerte
annak jelentőségét, ha a magyar király itt fogadja hatalmas vendégét, Magyarország fővárosában. Ezért a városi hatóság külsőleg is nyilvánítani kívánta a tiszteletet. A nagy útvonalak díszítéséről a hatóság gondoskodott, de készséggel segítette a lakosság is a házak fölékesítésében. A lobogók ezrei lengtek, fölváltva magyar nemzeti, Budapest városi, német birodalmi és porosz. A magyar czimerek mellett is csak Budapest fővárosé és a porosz sas volt látható. A már nagyon szokásossá vált diadalkapukat egészen elhagyták, három helyen azonban egyéb díszítéseket alkalmaztak. Igen csinos volt ezek közt a Kerepesi-út bejáratánál a kettős diadaloszlop, három emeletnyi magasságban, aranyos oszlopfőkkel: a felső párkány tetején egyik oldalon turul madár, karmai közt kivont karddal; a másik oldalon koronás sas; a talapzat párkányán egy-egy szárnyas angyal koszorút nyújtva. A budai részen, az Albrecht-út torkolatánál két obeliszk emelkedett, dúsan fölzászlózva, az obeliszkek első oldalán féldomborművű alakokkal s a felségek arczképével. A Ferencz-József-téren is rögtönöztek egy koszorút nyújtó óriás Hungária-szobrot” – folytatja a beszámolót a Vasárnapi Újság.

A lap II. Vilmos császárt a legmodernebb uralkodónak nevezte, egy kiváló ember nagy tulajdonságaival.