A Frank Birodalom teljhatalmú uralkodója

Neve leginkább Kis Pippinként terjedt el a történelemben, franciául: Pépin le Bref (más névváltozatok szerint Pipin, Peppin, Pepin) király a 8. században terjesztette ki a Frank Birodalom hatalmát, miközben olyan katonai hadjáratokba kezdett, amelyek megalapozták fia, Nagy Károly hódításait.

Kis Pippin 714-ben született a Liège városához közeli Jupillében, a mai Belgium területén, ahonnan a Karoling-dinasztia származott. Apja Martell Károly, a palota egyfajta polgármestere és a frankok hercege, anyja Chrotrud volt. Pippint és bátyját, Karlmannt St. Denis szerzetesei nevelték, akik nagy hatással voltak a testvérekre és erősen befolyásolták az egyházzal való kapcsolatukat. Pippin 740-ben feleségül vette, a kor szokásainak megfelelően, másod-unokatestvérét, Laoni Bertradát. Gyermekeik közül két fia és egy lánya élte meg a felnőttkort. Martell Károly halála előtt felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos Karlmann lett Austrasia majordomusa. Öccse, Pippin Neustria majordomusa címet kapta. A mélységesen jámbor Karlmann 747-ben visszavonult egy kolostorba, ezzel viszont Pippin lett a Frank Birodalom egyeduralkodója, dux et princeps Francorum – írja a New World Encyclopedia online portál.

Mivel Kis Pippin a markában tartotta a főurakat úgy döntött, itt az ideje, hogy megtegye azt, amivel az apja soha nem foglalkozott: a Karoling nevet királyi jogi tényezővé tenni. A legenda szerint Pippin megkérdezte Zakariás pápát: mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a de facto hatalom fontosabb, mint a de jure hatalom. Kis Pippin tehát megszerezte a pápa támogatását és 751 novemberében összehívta a frank nemesek gyűlését, akik a frankok királyává választották. Érdemes azonban megjegyezni, hogy hadseregének nagy része készenlétben állt arra az esetre, ha a nemesség mégsem lenne hajlandó tisztelni a pápai bullát. Kis Pippint Szent Bonifác mainzi érsek szentelte fel Soissons-ban.

Az uralkodó ezután tovább növelte hatalmát, amit jól jelképez, hogy a következő pápa, II. István egészen Párizsig utazott, hogy III. Pippin segítségét kérje, ugyanis Aistulf langobard király elfoglalta Ravennát és környékét, ami akkor bizánci birodalom itáliai tartománya volt.  754 nyarán a Saint-Denis-apátságban ő is királlyá szentelte Pippint és fiait. A pápa Pippin seregével tért vissza Itáliába, ahol kegyetlen harcot vívott a langobárdokkal. Győztesként arra kényszerítette az uralkodót, hogy adja vissza az egyháztól elfoglalt területeit. Ezt gyakran az úgynevezett „Pippin-adománynak” nevezik.

Kis Pippin Narbonne (ma Dél-Franciaország) elfoglalásával 759-ben kiűzte a szaracénokat Galliából, majd Aquitániát a királyságba integrálva tovább szilárdította a hatalmát. Ezzel mondhatni befejezte apja munkáját, kivéve egy utolsó feladatot: a szászok teljes leigázását. Bár háborúra készült ellenük, de egészsége kezdett megromlani, így ez a fiára, Nagy Károlyra maradt.

Pippin egy hadjárat közben hunyt el 768-ban. Holttestét visszavitték Párizsba és a Saint-Denis-székesegyházban temették el felesége, Bertrada mellé. A legenda szerint kívánsága az volt, hogy a bejáraton kívül arccal lefelé temessék el apja, Martell Károly bűnei miatt.