Akinek kísérletei a „Pavlov kutyája” néven váltak ismertté
1849. szeptember 26-án született Ivan Pavlov, Nobel-díjas szovjet fiziológus, a feltételes reflex elméletének kidolgozója.
Ivan Pavlov legendás kísérletet végzett, melynek során egy éhes kutyát arra tanított, hogy csengő hangjára nyáladzani kezdjen, ami korábban az állat táplálékának bemutatásával függött össze. Pavlov megfogalmazott egy elméletet is, amiben kiemelte a feltételes reflex és a klasszikus kondicionálás koncepcióját. Az emésztés élettanának területén végzett kutatásaiért 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott – írja a FamousScientist.org tudományos portál.
Ivan Petrovics Pavlov az oroszországi Rjazanban született 1849. szeptember 26-án, a tizenegy gyermek közül a legidősebbként. Édesapja, Peter Dmitrievich Pavlov orosz ortodox papként dolgozott. Pavlov kisgyermekként súlyos sérülést szenvedett egy esés következtében, ami miatt kora gyermekkorának nagy részét kizárólag a szülei társaságában töltötte a családi házukban és a kertjükben. Itt azonban nem töltötte tétlenül az idejét: különféle gyakorlati készségekre tett szert, miközben egyre mélyebb érdeklődést mutatott a természettudományok iránt. Tizenegy évesen beírathatták egy egyházi iskolába, ami után Pavlov a szentpétervári egyetemen folytatta tanulmányait, ahol fizikát, matematikát és természettudományokat tanulhatott. Egyre jobban érdeklődött a tudományok iránt, ezért fontolóra vette annak lehetőségét, hogy felhasználja mindezt a társadalom javítására és gondolkodásának megváltoztatására.
Miután 1875-ben diplomát szerzett a Szentpétervári Egyetemen, a Birodalmi Orvosi Sebészeti Akadémián tanult orvosi szakon a kor híres fiziológusa, Szergej Petrovics Botkin keze alatt, aki sokat tanított neki az idegrendszerről. Pavlov 1879-ben szerezte meg orvosi diplomáját, és kutatómunkájáért aranyérmet kapott. Ezután is Szentpéterváron maradt, ahol posztgraduális kutatásokat végzett, majd sikerrel pályázott a Botkin-klinikán a Fiziológiai Laboratórium igazgatói posztjára. Két év múlva megnősült és feleségül vette Szerafima Vasziljevna Karcsevszkaja tanárnőt; a házaspárnak öt gyermeke született.
Pavlov 1883-ban már a szív centrifugális idegeiről szóló disszertációjával doktorált, majd a doktori fokozat megszerzése után két évet töltött Németországban, ahol a kutyák emésztési mechanizmusait tanulmányozta. 1886-ban visszatért Oroszországba, de csak 1890-ben talált állást, amikor kinevezték a Katonai Orvosi Akadémia farmakológia professzorának. 1895-ben kinevezték a fiziológia tanszékének professzorává, ahol 1924-ig dolgozott. Pavlov kutatásokat szervezett az újonnan alapított Kísérleti Orvostudományi Intézetbe, amely irányítása alatt több mint négy évtizeden át a fiziológiai kutatások egyik legfontosabb világközpontjává vált. Évekig végzett neurofiziológiai kísérleteket állatokkal, mert teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy az emberi viselkedést leginkább fiziológiai alapon lehet megérteni és megmagyarázni.
A „Pavlov kutyája” – ahogy az emlékezetünkben megmaradt – egy legendás kísérletet takar, amely során a tudós a kutyák etetését és emésztési funkcióit használta fel számos kulcsfontosságú ötletének megalapozására. A különböző körülmények között termelt nyál mennyiségét és minőségét elemezte, miközben észrevette, hogy a nyáltermelés már azelőtt megindul, hogy a kutyák a szájukba vették volna az ételt és vizsgálni kezdte ezt az általa „pszichikai szekréciónak” (más szóval elválasztás) nevezett jelenséget. Pillanatokkal az ételadás előtt megszólaltatott egy villanycsengőt, hogy ezzel mérje a kutyák nyáltermelését. Pavlov felfedezte, hogy miután a kutyákat megtanították arra, hogy a csengő hangját a táplálékkal társítsák, az ebek nyáltermelése már a csengő hangjára is megindult, akkor is ha nem kaptak ételt. A kísérlet szerinte így bebizonyította, hogy a kutyák fizikai reakciója, a nyálelválasztás, közvetlenül összefügg a csengő ingerével, tehát a nyáltermelés ingerreakció volt. Pavlov magyarázata szerint kiépült tehát egy idegi kapcsolat, egy feltételes reflex a csengőhangot érzékelő agy és a nyálmirigyet működtető idegek között.
Az egész folyamat a klasszikus kondicionálás kiváló példájává vált, ami elsősorban bizonyos körülményekre adott fizikai és spontán reakcióhoz kapcsolódik, amelyet a szervezet az asszociáció révén szerzett meg. A behaviorista elmélet ezeket a mérföldkőnek számító ötleteket alkalmazta az emberi viselkedés magyarázatára.
Pavlovot 1907-ben az Orosz Tudományos Akadémia akadémikusává választották, majd 1915-ben megkapta a Becsületrend lovagrendjét is. 1936. február 27-én, 86 évesen halt meg Leningrádban.