Az önálló Erdély első jelentős fejedelme

Báthory István uralkodása a virágzás korszakát hozta el Erdély és Lengyelország számára. Érdemei mellett útmutatást adott a későbbi generációknak Erdély mozgásterének bővítésére és viszonylagos szuverenitásának megtartására. Báthory ugyanis azok közé az uralkodók közé tartozott, akiknek megingathatatlan küldetéstudatuk, határozott vezetési koncepciójuk és gondosan megkomponált uralkodói személyiségük volt.

„Bár nem volt semmilyen trón hivatalos várományosa, Báthory már évekkel a fejedelemmé választása előtt tudatosan készült az uralkodásra. Ennek a várakozásnak és készülődésnek 1565-től lehetett valós alapja, amikor Erdély vezető politikusai János Zsigmond halálával már közeli realitásként számoltak, és a megoldatlan utódlási problémára, illetve az ország bizonytalan státuszának rendezésére koncentráltak. Báthory viszont mindezt csak távolról figyelhette, mert éppen ezekben az években, 1565 és 1567 között raboskodott Bécsben és Prágában, a császári udvarban, János Zsigmond fogságba vetett követeként. Történetírásunk hagyományosan ezt a két évet tartja döntő fontosságúnak szellemi fejlődésében; nyelveket tanult, rengeteget olvasott, és a császári könyvtárból kölcsönzött könyveknek köszönhetően elsősorban történelmi, filozófiai ismeretei gazdagodtak” – írja Horn Ildikó a Báthory István uralkodói portréja című tanulmányában.

Báthory Istvánt a kor több nagy személyisége is méltatta:

• Krzysztof Warszewicki, lengyel diplomata, író és szónok: „Fogságának egész idejét a leghasznosabb tanulmányokra fordította: egyrészt megismerkedett a múlt történelmével, másrészt a császári udvarban időző híres férfiakkal, külföldi követekkel kötött barátságot.”
• Erasmus, nagy hatású németalföldi humanista tudós: „Mielőtt uralkodnál, meg kell tanulnod uralkodni! Amint az embereknek is előbb nagy szorgalommal meg kell tanulniuk azt a mesterséget, amelyet majd űzni akarnak, ugyanúgy a fejedelemnek is elébb nagy-nagy gonddal meg kell ismernie az uralkodás elvét. […] nem nagy dolog, ha elnyű néhány citerát az, aki jó citerás akar lenni. Ám súlyos dolog lenne egy országot elnyűni, amíg a fejedelem megtanul uralkodni.”
• Machiavelli, itáliai író, filozófus, politikus: „A fejedelemnek a történelmet kell tanulmányoznia, s figyelemmel kell kísérnie a nagy emberek cselekedeteit, megjegyeznie, miként jártak el háború idején, szemügyre vennie, mi okozta győzelmeiket és veszteségeiket, hogy emezektől megmenekedjék, amazokat pedig megismételhesse. Mindenekelőtt tegyen úgy, mint valamely nagy ember már ő előtte, aki egy korábbi, dicsőség és hír övezte férfiú nyomában haladt, s annak tetteihez és cselekedeteihez tartotta magát.”

Báthory István Erdélyben megkapta a váradi főkapitányi tisztséget, majd a keleti király mellett elfoglalt tanácsadói pozíciót, de hadvezéri és diplomáciai képességeit is kamatoztathatta. János Zsigmond halála után gyűlést hívtak össze az erdélyi rendek, és 1571. május 25-én a gyulafehérvári országgyűlés egyhangúlag az ország leghatalmasabb főurát, Báthory Istvánt választotta fejedelemmé. Néhány év múlva, a hagyományosan magyarbarát és Habsburg-ellenes lengyel rendek 1576-ban a megnövekedett tekintélyű Báthoryt hívták meg a trónra, aki ugyanebben az évben feleségül vette I. Zsigmond lengyel király leányát, Jagelló Annát, aki társuralkodói rangra lépett mellette, ám házasságukból nem születtek utódok.

Báthory több mint egy évtizedes uralkodását a lengyel történelem egyik legsikeresebb időszakának tartják: győztes hadjáratot vezetett például Oroszország ellen a livóniai háborúban (visszaszerezte a korábban elfoglalt területeket és továbbiakkal bővítette a Nemzetközösséget), valamint kedvező békeszerződést kötött országa számára Jam Zapolszkijban. 1586. december 12-én hunyt el váratlanul a litvániai Grodnóban, sírhelye Krakkóban, a waweli székesegyházban található.