Mennyi tárgy fér el egy múzeumban?
Minél nagyobb egy múzeum épülete, annál több. Logikus válasz, de vajon minden bekerülő műkincset, leletet láthat-e a közönség? Erre kerestük a választ a szegedi Móra Ferenc Múzeum felújítása előtt. Mivel az intézmény újra látogatható, ismét aktuálissá vált a téma.
„Egyfajta kulturális attrakció a Móra Ferenc Múzeum Régészeti Látványtára az idelátogató érdeklődőknek – kezdte F. Dr. Lajkó Orsolya 2018-ban, amikor a látványtár átrendezése után, de még a Móra Ferenc Múzeum felújítása előtt beszélgettünk, Szegeden, majd rögtön egy helyreigazítással folytatta – bár szeretjük azt hinni, hogy a természettudományok, a néprajz és régészet iránt fogékony emberek a muzeológia 21. századi vívmányával találkoznak, amikor meglátják a látványtárat. Csakhogy ez valójában nem így van! Amikor 1883-ban megalapították a múzeumot – nagyjából a második világháborúig – minden bekerült tárgyat kiállítottak. Ez már egy alapvető látványtári koncepció: mindent kiállítani, amit csak az intézmény falai közé bevisznek.”
Ahogyan gyarapodtak az egyes gyűjtemények – régészeti leletektől kezdve az ipar- és képzőművészeti tárgyakat is ideértve – faramuci módon, úgy lett egyre rejtettebb a tárgyanyag egy-egy része. Ennek oka, hogy a helyhiány miatt tömörpolcos vagyis járóközök nélküli raktárakba helyezték át az éppen ki nem állított tárgyakat, leletanyagokat. Ez a kényszerű szokás egészen az 1950-es évek első harmadáig tartott.
„1953-ban ugyanis átleltározták az egész gyűjteményt a teljes nyilvántartási rendszer megváltoztatásával. Erre a háború okozta pusztítás miatt országszerte szükség volt. Ekkor született meg ez, az akkoriban újfajta struktúra” – mutatott körbe Orsolya a földszinti teremben.
Noha továbbra is az (volt) a cél, hogy mindent megmutassanak a betérőknek, ám napjainkra a leletek száma eléri a 800 000 darabot, így ismét muszáj külső raktárt igénybe venniük a szakemberek. Oda 2000-től kerültek ki a tárgyak: szintén egy sínrendszeren gördíthető tömörpolcos helyiségbe. „Rengeteg töredékes, nem kiállítható állapotú leletet őrzünk ezeken a polcokon, amiknek nem tenne jót, ha tárlóba tennénk őket. Szakmai válogatási szempontjaink alapját a műtárgyvédelem mellett a teljesség igényére való törekvés jelentette” – árulta el a látványtár néhai vezetője. Újfent a korábbi helyzettel szembesültek a múzeum dolgozói: fizikai korlátai vannak annak, hogy minden tárgyat megmutassanak az érdeklődőknek. Ezen igyekeznek javítani egy harmadik helyszín bevonásával. Ez nem más, mint a szegedi vár, ahol az erődítmény történetét bemutató tárlat kapott helyet.
Ebben a teremben főként az úgynevezett régiségtári-, és törzsanyag található, ami eredetileg – a múzeum működésének kezdetén – is ugyanitt volt elhelyezve. „Legkorábbról a neolitikumból (i. e. 5 500 – i. e. 1 900) egészen a 17-18. századig, azaz nagyjából 7000 évet ölel fel a vitrinekben lévő tárgyak kora – magyarázta Orsolya. Eszerint alapvetően öt korszakba csoportosítottuk a leleteket: őskori, római és népvándorlás kori, elsősorban szarmata leletanyaggal – tekintve, hogy a néhai Barbarikum területén élünk, középkori és kora újkori (15. század második fele – 18. század) fegyverekkel zárul a sor.”
Sajátos szervezeti egység a múzeumon belül a látványtár. Mint Orsolya fogalmazott: ha a kiállítás a ló, a raktár a szamár, akkor a látványtár a múzeumi öszvér, mert mindkét elem keveredik benne. Idebent kulturális és lelőhelyi egységek szerint csoportosulnak a tárgyak – mint a múzeumban. De nincs hozzájuk sem felirat, vagy magyarázatadó leírás, ábra, rajz – ahogyan a raktárban sincsenek ilyesmik. Éppen ezért önállóan nem, csak szakember kíséretével látogatható a látványtár: ő az, aki segít eligazodni a laikusok számára ismeretlen rendszerben és az évszázadok, események útvesztőjében egyaránt.
Jellemzően az első világháborúig ajándékozással gyarapodott a gyűjtemény, manapság pedig leginkább ásatások révén. „Reizner János jogász, régész, történész (1847-1904), Tömörkény István író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtérigazgató (1866-1917) és Móra Ferenc író, újságíró, muzeológus (1879-1934) egykori múzeumigazgatók feltárásaikból és munkásságukhoz kapcsolódóan szintén kerültek tárgyak az intézménybe. Tartoztunk nekik szakmailag annyival, hogy bemutatjuk ezeket a tárgyakat” – emlékezett legendás eleire Lajkó Orsolya, majd hozzátette: Nem csak emblematikus szaktekintélyek és az általuk felkutatott tárgyak, hanem a szó legszorosabb értelmében vett kincsek is kötődnek a látványtárhoz. Például a szilléri rézkincs, ami az 1879-es nagy árvíz utáni töltésépítések során került elő és minden egyes darabját kiállítottuk.
Már akkori állapotában is kész egységnek tekintette a látványtárat Lajkó Orsolya, ám nem zárta ki a jövőbeni bővítés lehetőségét sem. Azonban e feladat már utódjára hárul.
F. Dr. Lajkó Orsolya az interjú elkészítése után nem sokkal, egy hosszú ideig tartó betegség után elhunyt. A látványtár 2021 novembere óta F. Dr. Lajkó Orsolya nevét viseli.
Római kori épületeket észleltek Szabadbattyánban
A terület a Seuso-kincsekkel hozható összefüggésbe.
Ősi kelta sisakot találtak
A több ezer éves tárgy világviszonylatban is ritkaság.
Rémisztő leleteket találtak egy régi vesztőhelynél
A vizsgálat során számos érdekes maradványra bukkantak, többek között egy kísértetnek vélt férfi csontjaira.
Több ezer éves pajzsokat találtak
A kutatók egy törökországi vaskori lelőhelyen végeztek feltárást.
50 ezer éves fegyverre bukkantak
A neandervölgyiekhez köthető lelet különlegessége, hogy állati csontból készült.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
