Sztregovai volt, de remete aligha

Olykor túl felületesen hoz ítéletet az utókor, mint például az 1864. október 5-én elhunyt Madách Imre esetében.

A ma Szlovákiához tartozó Alsósztregován született magyar középnemesi családba 1823-ban, és alig 41 évesen itt is hunyt el Madách Imre, akinek mintha egész alkotói életútja azt a célt szolgálta volna, hogy megírhassa fő művét, Az ember tragédiáját.
Alig tizenegy évesen veszítette el apját, a császári és királyi kamarást, aki úgy felvirágoztatta az 1430 óta a Madáchok birtokában álló alsósztregovai birtokot, hogy az a fiatal Imre taníttatását és későbbi megélhetését gond nélkül biztosította.
Apja halála után a fiatal Madách Imre szigorú anyja felügyelete alá került, haláláig meghatározó volt anyjával, Majthényi Annával ápolt szoros kapcsolata. Az is feltételezhető, hogy ez a szoros kapcsolat okolható Madách és felesége, Fráter Erzsébet házasságának megromlásáért és válásukért, ami után három gyermeküket elvették az asszonytól, akit kitaszított a család, és hajléktalan koldusként fejezte be életét Nagyváradon 1875-ben.
Madách irodalom iránti vonzódása már gyermekkorában megmutatkozott, amikor 14 évesen Pál öccsével kéziratos hetilapot indított Litteraturai Kevercs címmel kisebb testvérei és ismerősei számára. Első szerelmével is ekkor ismerkedett meg. Az anyanyelvén kívül még hat nyelven (angolul, németül, franciául, szlovákul, latinul és ógörögül) beszélő fiú még nem volt 15 éves, amikor Pestre került egyetemre, ahol két évig bölcsészettudományt tanult, majd belefogott a jogi képzésbe. Anyjával folytatott levelezéséből már ekkor egy végtelenül felelősségteljes, puritánsághoz szokott fiatalember képe sejlik föl, bár a szerelem ismét megérintette, ez ihlette első verseskötetét a Lantvirágokat is.
1840-ben hazatér Nógrádba, végzi a joggyakorlatot a megyei törvényhatóságban, részt vesz a közéletben, felszólal a megyegyűléseken, sőt cikkeket is ír a Pesti Hírlapba, emellett főbiztosként tevékenykedik. Közben sorra születnek költeményei, ám ezek nem szereznek országos ismertséget. Lássuk be, az akkori irodalmi életben volt is konkurencia számára: Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Eötvös József, hogy csak néhány nevet említsünk. 1845-ben feleségül veszi Erzsébetet, akivel eleinte teljes a boldogság, erről árulkodik Vadrózsák című szerelmi ciklusa. Az 1848-49-es forradalomban a gyermekkorától szív- és tüdőbetegséggel, valamint már köszvénnyel is küzdő Madách nem vesz részt, viszont mivel felkelőket bújtat birtokán, 1852-ben egy évre börtönbe vetik.
Hazatérte után csalfasággal (talán igaztalanul) megvádolt feleségétől elválik, visszaköltözik anyja közelébe, és Nógrád megyében vállal hivatalt. Közben 1858-ban megismerkedik Schönbauer Karolina nevelőnővel, aki egy évre rá leányanyaként ad életet gyermekének. S talán ő lehetett az 1859. február 17-én kezdett és már 1860. március 26-án befejezett, lényegében egy hatalmas lendülettel megírt, több mint négyezer soros műben (Az ember tragédiája) Éva ihletője, aki várandósságát bevallva arra készteti Ádámot, hogy feladja öngyilkos tervét.
Ami a „sztregovai remetét” illeti, az irodalomtudomány nem feltétlenül osztja e nézetet. Bizonyításul álljon itt pár sor Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete című művéből, mely szerint az író nem hagyományos remete életet élt: „Költőnk egyre érzékiesebbé válik, egyre szabadabb életet él, s gyakran a nép leányait s asszonyait is magához emeli. Demokrata lesz a szerelemben, mint nem egy hőse »Az ember tragédiájá«-ban. Rövid lejáratú szívkirálynéinak vajmi hosszú sorozatát szabad legyen hallgatással mellőznöm. Csak azokat említem föl, kikhez verseket irt, mint Karolinát, továbbá a vidék hires szépségét: Zsuzsit és utolsó szerelmét: Borkát. (…) Vele együtt teljesen vissza akar vonulni a világtól és szerelmes remete-életet élni. A sztregovai kastélyt fiára, Aladárra hagyva, maga és Borka számára uj kastélyt tervezett, melyet a legkisebb részletekig maga megrajzolt. Aladárral pedig kemény lemez papirosból gondosan ki is mintáztatott. Svájczi stilű ház lett volna, s A halál költészetére emlékeztetvén, egészen feketére festve, fehér facsipkézettel és vörös tornyocskákkal. Alúl a kerülő lakott volna, az emeleten pedig a költő Borkájával. Az épitéshez serényen hozzá is látott az Imre-domb erdőségében, de mielőtt a regényes lak fedél alá kerülhetett volna, a költőt utólérte a halál.”
Sztregovai birtokán a nagybeteg Madách Imre még rendszerezte lírai költeményeit, majd október 5-én elhunyt. Haláláról Arany János nekrológban emlékezett meg, de a Kisfaludy Társaságban és a Magyar Tudományos Akadémián is búcsúztatták.