A végsőkig küzdött a szabadságért Batthyány Lajos gróf

Hazánk első független felelős magyar kormányának miniszterelnöke egy ősrégi főnemesi származású gróf németújvári Batthyány család sarja volt, aki a reformországgyűlések, illetve az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb alakjai közé tartozik gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, és Deák Ferenc mellett.

Gróf Batthyány Lajos Pozsonyban született 1807. február 10-én. „Atyját, gróf Batthyány Nep. Jánost korán vesztvén el, könnyelmű és pazarló anyja pedig keveset gondolván gyermekeivel: első nevelése nagy mértékben elhanyagoltatott. Szilaj és nagyratörő természete nem kedvelvén az iskolai szűkkörű életet, igen fiatalon katona lett, s teljes ereje szerint pazarlott és élvezett. Katona korában Velencze közelében állomásozván, a szép s művelt Olaszország tetemes benyomást kezde gyakorolni az ébredő ifjúnak szívére s lelkére; Velencze műgazdagsága s Itália pompás természete felrázta észtehetségeit s képzelődését. Itt érte el 18 éves korát, mely év életében fordulópontot képez; elvadult kedélye a déli szelíd éghajlat alatt némileg megszelídült, esze nyílni s érni kezdett, s a magasztos, nemes és nagy iránti fogékonysága fejledezni. Komolyan fogott a tanulmányokhoz, érezte magában az első nevelés hiányát, s a mulatság és élvezet mellett önképzésre is szánt időt. Már ekkor felcsírázott elméjében azon eszme, s lelkében azon forró vágy, hogy hazájában kezdjen állásához méltó pályát, s a háború ekkor úgyis valószínűtlen lévén, kilépett a katonaságból” – írja a Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élete és vértanúi halála című könyv.

Batthyány Lajos hamarosan hadnagyi rangot ért el a Miklós-huszároknál, miközben lediplomázott. Az ifjú óriási adósságokat halmozott fel, és sokat pereskedett. Már 24 éves volt, amikor a katonaságot elhagyva hazaköltözött Magyarországra. Vas megyében korszerűsítette a birtokait, elkezdett ismerkedni Magyarországgal és a magyar nyelvvel. Bár a gróf 1830-ban a főrendi ház tagja lett, a politikában semmiféle szerepet nem vállalt, amire csak az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen került sor, ahol ő lett a főrendiházi ellenzék vezére. Néhány év múlva már az ellenzék központi választmányának elnökévé választották.

Batthyány a szó hagyományos értelmében nem volt igazi szónok: „Felszólalásai, bár határozott, majdnem parancsoló, mindenesetre vezéri hangon tartva, többnyire rövidek, az úgynevezett ékesszólás bevett virágai nélkül valók voltak. Nyers, éles hangja még kevésbé volt alkalmas, öt kedvelt szónokká tenni. De hatása azért mindig megvolt és egyéniségének súlya adott nyomatékot szavának. Velősen szólott mindig; olykor közvetítve a szélsőségeket, másszor jogokat óva s fentartva, a főrendi tábla jogai fölött minden megrövidítés ellenében szigorúan őrködve” – emlékezik a politikus személyiségére a Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élete és vértanúi halála, életrajzi könyv.

Batthyány Lajos az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttség tagjaként fontos tisztséget kapott: V. Ferdinánd király őt bízta meg az első magyar kormány megalakításával 1848. március 17-én. A Batthyány-kormány (tagjai között a reformkori magyar politika vezéralakjaival) rendkívül nehéz kül- és belpolitikai helyzetben dolgozta ki és fogadtatta el az átalakulás törvényeit.

„Batthyány miniszterelnökként is konok következetességgel képviselte álláspontját, de a rá nehezedő terhek – a radikálisok támadásai, a tárgyalások a kétkulacsos politikát folytató udvarral, a Bécs által burkoltan támogatott Josip Jellačić horvát bán törvénytelen fellépése, majd fegyveres támadása, miközben az Itáliából hazatérő Mészáros Lázár helyett május derekáig a hadügyminiszteri teendők is rá hárultak – miatt nem felelhetett meg egyszerre az uralkodóhoz való hűségnek és az épp a király által szentesített áprilisi törvényeknek. A Jellačić megbékítésére tett kísérletének kudarca, illetve Franz von Lamberg magyarországi főparancsnoknak a pest–budai hajóhídon történt meglincselése után Bécsbe sietett, és 1848. október 2-án lemondott.” – fogalmazza meg a Magyar Országos Levéltár, amely ma is őrzi a Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezési döntését tartalmazó irat fogalmazványát és tisztázatát.

Az államférfi közvetlenül a pákozdi győzelem után visszavonult, de nem tudott kimaradni a politikai eseményekből: hamarosan csatlakozott a Vas megyei nemzetőrséghez, később pedig a sárvári kerület választotta képviselőnek. Bár szerette volna elkerülni a további vérontást, 1849 januárjában elfogták és koncepciós perben halálra ítélték. Batthyány Lajost 1849. október 6-án végezték ki. Az első magyar miniszterelnökkel sortűz végzett Pesten, de nem engedte, hogy bekössék a szemét. Miközben féltérdre ereszkedett és bátran szembenézett a puskákkal a következőket mondta: „Éljen a haza! Rajta, vadászok!”