Örökmécses Budapest belvárosában

Budapesten az V. kerületben, a Báthory és a Hold utca kereszteződésében ma már díszburkolattal elhatárolt kis téren áll a Batthyány-örökmécses – sokan emlékeznek azonban, hogy nem is olyan régen még ez a tér egy túlzsúfolt autóparkoló volt, ami nemcsak az örökmécses megközelíthetőségét nehezítette, hanem a kellő tiszteletadást is.

Az emlékmű gróf Batthyány Lajosról, Magyarország első felelős miniszterelnökéről kapta a nevét, akit 1849. október 6-án e helyen végeztek ki. Akkoriban ugyanis a közeli Szabadság téren állt az Újépületnek nevezett, hírhedt kaszárnya, amelyet II. József építtetett, és börtönként is használták, így a 19. század jelentős részében az osztrák abszolutizmus nyomasztó szimbólumaként vetett árnyékot a pesti Belvárosra. Az Újépület zárt udvarán alakították ki a nyilvános kivégzőhelyet, ahol Batthyány életét kioltotta a puskagolyó.

Az épület kaszárnya funkciója a kiegyezéssel megszűnt, az 1890-es években le is bontották, így született a környék ma ismert arculata, a Szabadság tér körül álló épületekkel, az azokat összekötő közterekkel. Már akkor felmerült, hogy a miniszterelnöknek méltó emlékhelyet kellene állítani. Ennek elkészítésére a Mérnök- és Építészegyesület 1905-ben pályázatot írt ki egy örökmécses tervezésére, ami szokatlannak számított akkoriban, hiszen a vallási jellegű örökmécseseken kívül ez a fajta emlékmű nem volt elterjedt (a katolikus templomokban a tabernákulum, azaz oltárszekrény mellett állandóan égő lámpás Krisztus jelenlétét szimbolizálja).

A pályázatot Pogány Móricz terve nyerte: egy égbe törő obeliszk felső részén, a kivégzett miniszterelnök ártatlanságát jelképező liliomos mintázatú fémrács mögött helyezte volna el az örökmécsest, míg „az obeliszk sarkaira az építész négy kariatidát, eltakart arcú női alakot tervezett, akik a nemzet és az utókor Batthyány erőszakos vértanúhalála miatt érzett szomorúságát és fájdalmát szimbolizálták”. Az emlékmű modelljét 1909-ben fel is állították, ám sok módosítást kértek rajta, végül az első világháború kitörése megakadályozta a kivitelezést.

Batthyány-örökmécses

Forrás: Wikipedia

Az örökmécses felállítására csak a háború és forradalmak után, 1926-ban kerülhetett sor: a fővárosi műemlékbizottság korlátozott anyagi lehetőségeit figyelembe véve Pogány új tervet készített, amely egyszerű talapzaton álló, klasszicizáló stílusú bronzlámpa lett, amelynek négy ajtaján át látható a villanyégővel megvilágított rubinszínű üvegkehely – korántsem monumentális, de sokkal meghittebb hangulatú emlékhely. Talapzatának négy oldalára a következő feliratok kerültek: Gróf Batthyány Lajos emlékének; Itt szenvedett vértanuhalált Magyarország első felelős miniszterelnöke; 1849. október 6., Emelte Budapest Székesfőváros közönsége 1926.

Az örökmécses felavatására 1926. október 6-án került sor Horthy Miklós kormányzó, a kormányt képviselő Klebelsberg Kúnó, Batthyány fia, Batthyány Elemér, valamint unokája, Batthyány László, a törvényhozás és a főváros küldöttségének, a hadsereg, a politikai és a kulturális élet képviselői és az utolsó, még élő 48-as honvéd, Lebó István jelenlétében. Egykorú források szerint már a megnyitó sem nyerte el minden politikai csoport tetszését, és a hivatalos állami ünnepség után megjelentek az Országos Függetlenségi Kossuth-párt küldöttei, akik szerint a „farizeusok Batthyány itteni emlékművéhez és Kossuth síremlékéhez zarándokolnak, de lélekben a Habsburgok visszahozására készülnek” – olvasható Urbán Aladár tanulmányában.

A vértanú miniszterelnök mellett az Újépület falainál az 1849 júliusa és 1850 januárja közötti időszakban több mint két tucat embert ítéltek el és végeztek ki a szabadságharcban betöltött szerepük miatt. Az épületben székelő pesti hadbíróság 1849 és 1855 között több ezer ember ellen folytatott politikai okokból eljárást. Az örökmécses így nem csupán a kivégzett Batthyány Lajos, hanem az 1848–49-es szabadságharcot követő, dinasztikus érdekek vezérelte megtorlás áldozatainak emlékműve is, illetve az 1848-as demokratikusan megválasztott kormány révén a szabadság és a függetlenség jelképe lett. Már 1941-ben antifasiszta tüntetést tartottak itt, a kádárizmus utolsó éveiben a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt. Az 1990-es évektől az aradi vártanúkról megemlékező hivatalos ünnepség helyszíne.