Akiről háromszor is elnevezték ugyanazt az utcát

Nincs semmi olyan körülmény, amely életútján előre vihette volna: „előkelő származást, bokros családi összeköttetést vagy vonzó külsőt, amely valamennyi erős rugója a boldogulásnak, nem adott neki sorsa, ellenben adott neki olyasmit, ami mindezt pótolta: fényes, gazdag elmét”, írta róla nekrológjában (a Keve néven publikáló) Sebők Zsigmond az Uj Idők lapban Falk Miksa 1908. szeptember 10-i halálát követően.
Az elszegényedett magyar-zsidó kereskedőcsalád gyermeke már 15 éves korától dolgozott: az Ungar című német nyelvű lapban közölt fordításokat a magyar lapokból és bírálatokat a Nemzeti Színház előadásairól. Egyetemi tanulmányait Pesten végezte, majd doktori oklevele kézhez vétele után Bécsben képezte tovább magát súlyos nélkülözések közepette.

Huszonkét évesen a bécsi takarékpénztárnál kapott állást, de közben újságíróként bedolgozott a Pesti Hírlapnak és a bécsi Magyar Sajtónak. 1858-ban bemutatták az akkor már Döblingben raboskodó Széchenyi István grófnak, akihez hetente több alkalommal is ellátogatott. Cikkeivel elősegítette a kiegyezést, majd Deák Ferenc ajánlatára 1861-ben levelező tagjának választotta a Magyar Tudományos Akadémia, ahol a nemzetgazdasági bizottságnak is tagja lett. 1866-ban hónapokon át oktatta Erzsébet magyar királynét a magyar nyelvre, ez a pozíciója 1867-ben is megmaradt, amikor az udvar Schönbrunnba költözött.

Az 1854-ben indult Pester Lloyd napilap Budapest német nyelvű újságja lett, amely nemcsak a német vagy németül értő fővárosiakat szolgálta, hanem egész Európának képet adott Magyarországról. Falk Miksa a kiegyezés utána hazatérve átvette a lap főszerkesztését, amit 25 évig végzett. Médiatörténeti csemege, hogy a Pester Lloyd honosította meg a magyarországi sajtóban a hírversenyt: „Ama csöndes lüktetésű korban, midőn a szerkesztő ugy gondolkozott, hogy nem kell kényeztetni a közönséget, mert hiszen holnapután is nap, s hogy nem mulaszt vele az olvasó, ha 24 órával később tudja is meg, milyen gyönyörűen énekelt Turolla k. a., vagy hogy mult este röpítette első bombáját a burkus a körülfogott Parisba… .. míg be nem ütött a Pester Lloyd az ő legujabb híreivel s frissebb mozgásra serkentette a nyujtózkodó magyar zsurnalistát. Ezen az uton nevelődött követelővé a közönség is: a legujabbat már másnap kereste, sőt ma, még munkaszünetes vasárnap is, külön kiadások közlik vele a legújabbat”, dohogott Ágai Béla, az Ujság szerkesztője 1908-ban. „Mindinkább háttérbe szorul a sajtó, különösen a napisajtó nevelő, oktató, vezető szerepe, és előrenyomul a híradás, a tiszta tények minél gyorsabb és minél pontosabb közvetítés”, írta Singer Zsigmond, aki Falk után vette át a Pester Lloyd vezetését.

Falk Miksa szerkesztői találmánya volt a politikai napi szemle műfaja, amely a cenzúra megkerülésére jött létre: a külföldi napi események összefoglalása alkalmat adott a magyar politikai helyzettel kapcsolatos nyílt utalásokra, párhuzamok felvetésére. Merthogy Falk politikusként is megkerülhetetlenné vált: 1869-től Kőszeg képviselője, 1875-ben Keszthelyé, 1884-től Aradé, 1892-től a budapesti I. kerületi mandátumot nyerte el. Képviselőként a Deák-párt híve volt, majd a Szabadelvű Párthoz tartozott; tagja volt több ízben a bankügyi bizottságnak és a horvát bizottságnak, elnöke a közgazdasági bizottságnak, de több évig a külügyi albizottság előadójaként is szerepelt. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság hatására vonult vissza a közélettől.

„Ha a publicistát tekintjük, elmondhatjuk róla, hogy fenékig kiaknázta mindazt a jelentőséget, súlyt, díszt, és hatalmat, amelyet ez a foglalkozás nyújthat. Nem ragadta ugyan annyira magával a nemzetet, mint egy Széchenyi, Kossuth, nem jutott oly vezérszerephez sem, mint ezek, de ha ama mértékkel nézzük publicisztikai munkásságát, hogy mily hasznot hajtott vele nemzetének, nyilvánvaló, hogy őt is ama jelentékeny férfiak gárdájába kell soroznunk, akik az ország sorsának egyengetésében végzetszerű befolyást gyakoroltak (…) [politikusként] Tudását, elmésségét és stílját a politikusok pártkülönbség nélkül tisztelték s ehhez képest a magyar politika fejlődésében, forrongásában, munkájában, dagályában és apályában egyaránt ott látjuk Falk kis, szürke, igénytelen alakját és fényes elméjének, erős kezének maradandó nyomait”, összegezte életművét Sebők Zsigmond az Uj Időkben.

Ami az utókor emlékezetét illeti: Budapest V. kerületében, 1910-ben utcát kereszteltek el róla, de 1943-ban egy politikusról, Juhász Andorról nevezték el, a háború után az eredeti nevét kapta vissza, 1953-ban Néphadsereg utca lett, majd 1990-től újra a Falk Miksa nevet viseli.
A Szent István körút felé zsákutca számos antikvitás galériának ad otthont. A körúti sarkán áll Peter Falk amerikai színész szobra, akiről sokáig keringett a legenda, hogy Falk Miksa dédunokája.  „(…) közel egy éve kutatok Peter Falk magyar gyökerei után, s bizony csak az anyai ágon találtam némi nyomra. Falk Miksával való rokonsági kapcsolatot nem is tudom, hogy honnan vették. Minden egyes leszármazottjának megnéztem az anyakönyvi bejegyzését, s bizony nem találtam semmiféle bizonyítékot”, írta Csiffáry Gabriella, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa 2011-ben.