Fény derülhet a titokra: itt rejtőzhetnek Kinizsi Pál maradványai

Kinizsi Pál neve a köztudatban egyet jelent a „törökverő” kifejezéssel és a malomkő szimbolikájával. Mátyás király híres hadvezérének félelmetes testi erejéről és bátorságáról már életében legendák egész sora született. Nem véletlenül. Az alacsony sorból származó Kinizsi apja gabonaőrlő szárazmalmában dolgozott, ahol Herkuleshez hasonló izomzatának köszönhetően puszta kézzel fel tudott emelni a földről egy malomkereket vagy épp egy boroshordót. Innen került a katonasághoz, ahol figyelemreméltó képességeinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán.

Hűségéért cserébe Hunyadi Mátyás 1472-ben neki adományozta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó birtokkal együtt. Kinizsi itt alakíttatta ki a négy kisebb toronnyal védelmezett várat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárny övezte. A sarkában várkápolna, a bejárata elé ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédmű került, ám a területen kolostort és templomot is emeltek a pálos szerzetesek számára. 2022 augusztusában volt ennek 550 éve, és az évforduló kapcsán régészeti feltárás indult a templom középkori sírkertjében. A szeptember végén zárult ásatás érdekessége, hogy 16 ország 30 önkéntese vett részt benne Litvániától Albánián át Portugáliáig.

„Nagyvázsonyban nőttem fel, ahol Kinizsi Pál neve úton-útfélen szóba került, akire én gyakran a személyes kis Terminátoromként tekintettem. Egyszerűen méltatlannak éreztem, hogy azt sem tudjuk, hol nyugszik jelenleg az egyik legnagyobb magyar hős. Úgy döntöttünk, hogy kísérletet teszünk Kinizsi Pál és Horváth Márk földi maradványainak feltárására, ami mellett fő célként tűztük ki a település történetének jobb megismerését. Utóbbi neve talán ismeretlen a köztudatban, pedig a „törökverő” felesége, Magyar Benigna 1495-ben újra férjhez ment és hozományként vitte magával a nagyvázsonyi uradalmat. Úgy tudjuk, második férjét, Horváth Márk horvát-szlavón bánt is Kinizsi mellett temették el. Az eredeti sírhelyeket a Szent Mihály kolostor romjai közt tárta fel Éri István régész a hatvanas években, amelyek helyét két masszív beton lap jelzi. Olyan ez, mint egy puzzle apró darabkáinak a felkutatása és összeillesztése. Levéltári és helytörténeti kutatásokból tudjuk például, hogy Kinizsi szép lassan fejlesztette az erődítményt főúri rezidenciává, a körülötte lévő falut pedig mezővárossá. Ennek képezte részét a Szent István-plébániatemplom felújítása és bővítése, ami Pátkai Ádám Sándor ásatásvezető szerint erősen összefüggést mutat Kinizsi Pál esküvőjével, amikor feleségül vette korábbi katonai kiképzője, Magyar Balázs lányát. Apósával közösen alapította meg a Szent Mihály kolostort is – mondta Dr. Kandikó Csanád, jogász-helytörténész, a nagyvázsonyi Kinizsi-sírkutatás projektvezetője.

A kor szokásainak megfelelően ezt temetkezési helynek szánták, ahol az itt élő szerzetesek a család lelki üdvéért is imádkoztak. Többek között ezen a helyen végezték az ásatásokat most a szakemberek. Ahogy fogalmaztak, egy speciális lelőhelyen dolgoztak, hiszen egy középkori temetőről van szó, amit valószínűleg az Árpád-kor végétől használtak. Ennek megfelelően rengeteg a szórványmaradvány, amely azt jelenti, hogy a halottakat kis túlzással egymásra temették. Ezek közül kiemelni vagy elkülöníteni egy osszáriumot (csontkamrát) csak ásatással lehet.

„Komplex kutatást végzünk a helyszínen, ami mögött történelmi tények állnak. A geofizika, légi fotózás, fémkeresés a mi esetünkben használhatatlannak bizonyult, így maradt az ásatás. Az utolsó, leginkább valószínű nyomon indultunk el, miszerint Kinizsi Pált 1708-ban itt temették újra. Úgy tudni, a magyar hős 1494 elején szélütést kapott, de még így is ragaszkodott hozzá, hogy Szendrő ostromát vezesse: itt is halt meg feltehetően november 24-én. Holttestét a nagyvázsonyi Szent Mihály pálos kolostorban helyezték örök nyugalomra egy szarkofágszerű építményben, amit azonban sírrablók 1708-ban feldúltak. A csontjaival kapcsolatban annyit sejthetünk, hogy azokat megmentették, ám azóta elvesztek. Jó okunk van azonban azt feltételezni, hogy ma is a nagyvázsonyi templom kertjében lehetnek valahol a föld alatt, esetleg egy, a területen megbújó osszáriumban. Az ásatás során három
szelvényt nyitottunk: ezek feltárása izgalmas eredményeket hozott” – mutatott rá Győrffy-Villám Zsombor, az ásatást vezető egyik régész.

Lássuk az ásatások eredményeit!
• Az első szelvényt a templom szentélyénél, a külső oldalon nyitották meg, ami kiemelt helynek számít abban az esetben, ha valakit újratemetnek, valamint a templom esetleges alapköve után kutatnak. A szakemberek itt egy kőfalat találtak, amelynek alapozása alatt csontmaradványokat fedeztek fel mintegy másfél méterrel a felszín alatt. Kettő gyermek és kettő idősebb személy maradványai kerültek innen elő, akiket valószínűleg a 15. század előtt helyeztek itt örök nyugalomra. Sikerült azt is megállapítani, hogy a templom nem rendelkezik alapkővel.

• A második szelvény egy olyan csontkamrát rejtett, amit 1960-ban már egyszer feltártak a templom vizesedésének megoldását keresve, ám dokumentáció akkoriban csak szűkösen készült. A régészek most szórványcsontokat találtak a területen. Emellett egy gyermek csontváza került elő innen, akit a klasszikus középkori szokások szerint temettek el.

• A harmadik szelvényt a szentély déli oldalán nyitották, ahol az archív fotókból ismertek egy toldalék épületet, ami ma már nem áll, bár a támpilléreken látszik a nyoma. A fényképekre az „oratórium” szót írták és az épület láthatóan túlnyúlik a temető területére is. A kutatók a forrásokból kiderítették, hogy a kegyúri kápolnát a Zichy család építtette a 18. században, hogy innen hallgassák a miséket. Az épületet a 20. század közepén bontották le. A területen a régészek középkori leletanyagot találtak.

„A templom egy ligetben áll, a temető kiterjedését nem ismerjük, így a feltárás ütemeit alternatív kutatási kérdések mentén kezdtük. Olyan, kézzel fogható eseményeket kerestünk, amelyek a templom építészeti megoldásaira vagy a temetőre vonatkoztatva szolgálhatnak új információkkal. Az általunk feltárt temetőrészletben körülbelül húsz sírt sikerült meghatároznunk in situ, tehát az eredeti helyén. Itt egy pecsétgyűrű is előkerült. A legalsó sírsort eredeti teljes anatómiai rendben találtuk, a többi mind szórványanyag, ahol többek között csatokat, ruhavereteket, hajfonat karikákat, ruhakapcsokat és ehhez hasonló leleteket találtunk. A legérdekesebbnek egy olyan felnőtt sírja tűnik, amiben megmaradt a veretes díszítésű koporsó és az elhunytnak a ruhájából a dolmány egy részlete, ahol a mellkas részen konzerválódott a textil a gombok miatt. A textilmaradványon jól kivehető az anyag és a szövés és ebből már bizonyos mértékű rekonstrukció is készülhet a jövőben. A legkésőbbinek az utolsó sírsor számít, ami 18. század eleji-közepi temetkezéseket rejthet, ahol az egyik elhunyt egy rózsafüzér keresztjét tartotta a bal kezében. Ezek mellett körülbelül egy maréknyi kerámialeletet találunk: a templom körüli település nyomai a 13. századi Nagyvázsony történetére, alakulására is válaszokkal szolgálhatnak. A kutatás mintegy 500 évnyi keresztmetszetet mutat a nagyvázsonyi lakosságról; megtudhatjuk például, hogyan és milyen körülmények között éltek, milyen betegségeik voltak” – magyarázta Pátkai Ádám Sándor az ásatást vezető régész, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársa.

A sírrablásokról és ereklyékről szóló történetek azonban elég homályosak és több kérdést is felvetnek. Hogyan került elő Kinizsi Pál láncinge és pallosa, amelyek most a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók? Vajon Kinizsi Pál sajátjának tekinthetjük-e ezeket a tárgyakat? Hogyan került a sírrablóktól a Zichy főúri famíliához? Van-e esély arra, hogy jeltelen sírba helyezték volna át a két főurat? Miért alakítottak ki két kriptát a templom alatt a 18. században? Miért nem helyezték el itt végül a maradványokat? Vajon mi történt pontosan, amikor 1801-ben az egész temetőt megszüntették és a csontok egy osszáriumba kerültek?

Az ásatások szeptember 28-án fejeződtek be, most pedig kezdődhet az elsődleges leletfeldolgozás. A kutatás azonban akár több évig is eltarthat majd. A kutatók remélik, hogy megtalálhatják a két vázsonykői uraság maradványait: bár Kinizsi rokonsága nem ismert, Horváth Márk távolabbi családtagjai maradványainak genetikai vizsgálata által közvetett módon a törökverő hadvezér holtteste is azonosíthatóvá válna.