A 20. század első felének legmodernebb életfenntartó technológiája

A koporsószerű légzőkészülék – ismertebb nevén „vastüdő” – a 20. század első felében a legmodernebb életfenntartó technológiának számított. Az első ilyen eszközt a Bostoni Gyermekkórházban használták egy nyolcéves, gyermekbénulásban szenvedő kislány életének megmentésére 1928. október 12-én. A gyermekbénulásos esetek az 1900-as évektől kezdve egyre jobban terjdedtek Európában és Észak-Amerikában, majd 1952-ben érték el csúcspontjukat az Egyesült Államokban, amikor is egy év alatt 57 628 esetet regisztráltak. Az akut gyermekbénulás egyik legborzalmasabb tünete az izombénulás volt. Ráadásul ha ez érintette a mellkas izmait is, akkor a beteg már nem tudott segítség nélkül lélegezni és meghalt. A kutatók ezért egy technológiát kerestek annak érdekében, hogy ezeket a pácienseket életben tartsák valahogy. A megoldással a Harvard Egyetem csapata szolgált: ez volt a „vastüdő” egy hatalmas, légmentesen záródó fémtartály volt, amely fújtatókhoz volt rögzítve, és amely a beteg egész testét (a fej kivételével) körülvette. Az eszköz szabályozott légnyomás-változások révén be- és kilégzésre kényszeríti a tüdőt. Az eszköz az 1900-as évek közepén a gyermekbénulásos osztályok egyik állandó főszereplőjévé vált; 1939-re már körülbelül ezer vastüdőt használtak csak az Egyesült Államokban – írja a ScienceMuseum.org tudományos portál.

De ejtsünk pár szót a felfedezéséről is: az első vastüdőt Philip Drinker és Louis Agassiz Shaw találta fel, akik az a Harvard School of Public Health intézetében dolgoztak. Kezdetben egy hatalmas fémdobozból állt a szerkezet, amelynek egyik végéhez egy fújtatóhoz hasonló eszközt rögzítettek a levegő be- és kiszivattyúzásához. Az egész testet – a fej kivételével – egy légmentes kamrába zárták, ahol a szoros gumitömítés megtámasztotta a nyakat és biztosította, hogy ne szökjön ki a levegő. John Haven Emerson 1931-ben továbbfejlesztette a „Drinker” dizájnt azáltal, hogy javította a „pácienshez való hozzáférést”. Az ágyat be- és kicsúsztatta egy szekrénybe, és az oldalakon réseket helyezett el, amelyek lehetővé tették a beteghez való hozzáférést a légnyomás csökkenése nélkül. A Harvard Egyetem azonban úgy vélte, hogy Emerson légzőkészüléke túlságosan hasonlít az eredetire, ezért beperelték a szabadalom megsértése miatt. A pert végül Emerson nyerte meg, és az összes szabadalmat érvénytelennek nyilvánították. A bíró abban is egyetértett, hogy az életeket megmentő technológiát meg kell osztani egymással.

A Both Respirator (pulotor) csak néhány évvel később született meg szükségből: 1937-ben gyermekbénulási járvány tört ki Ausztráliában, ám a Drinker Respirators vásárlásának és amerikai szállításának költségei olyan magasak voltak, hogy a dél-ausztráliai egészségügyi minisztérium felkérte Edward Both orvosbiológiai mérnököt, hogy találjon ki egy olcsóbb alternatívát. A Both légzőkészülék rétegelt lemezből készült, ami nemcsak olcsónak bizonyult, hanem könnyebb volt megépíteni és szállítani is.