Ezek 2022 legjobb természetfotói

Idén már 58. alkalommal rendezte meg a Londoni Természettudományi Múzeum az Év természetfotósa versenyét, amelynek október 11-én hirdették ki a végeredményét.

A verseny fődíját Karin Aigner amerikai természetfotós nyerte, ő az ötödik női fődíj-nyertes a verseny több mint fél évszázados történetében. A felvételén egy nagy, méhekből álló csomót figyelhetünk meg: a Diadasia rinconis fajba tartozó hím vadméhek egy nőstényért harcolnak, a nőstény a csomó közepén található és emiatt nem látszik a képen. A nyüzsgő-zümmögő csomóhoz újabb hím méhek is közelednek, miközben a nagyon dinamikus képből szinte már kigurul a többi méh alkotta csomó.

A hím méhek korábban kelnek ki a nőstényeknél, türelmetlenül várnak azokra, és már a kikelésük utáni pillanatban megrohamozzák őket. A legerősebb hím lehet végül a nőstény megtermékenyítője.
Mint a világ vadméheit és más beporzóit is, e kaktuszméheket is számos veszély fenyegeti: az élőhelyvesztés, a rovarölő szerek, a klímaváltozás, vagy épp a mezőgazdasági művelés. A méhfaj párzási szokásainak jobb megismerése, amelyről e győztes fotó is szól, elősegíti azt, hogy a faj védelmében is hatékonyabban léphessünk fel.

Az év ifjú természetfotósa címet egy thai fiatalember, a 16 éves Katanyou Wuttichaitanakorn nyerte el páratlan felvételéért. A fiatalember, aki 12 éves kora óta figyeli és fotózza a természetet, egy szilás cet, egészen pontosan egy Bryde-bálna sziláit fotózta le, miközben az állat kitátott szájjal kiemelkedett a tengerből, a fotóst a különleges színkontrasztok ihlették meg. A bálna bőrének sötét színe mellett a rózsaszín szájpadlás és a belőle seprűszerűen kiemelkedő szilák a róluk lecseppenő vízzel absztrakt szépséget képviselnek.
E bálna más szilás cetekhez hasonlóan úgy táplálkozik, hogy a szájába vett nagy tömegű víz-zsákmány keveréket a szilái közt átszűri. A képen nemcsak a szilák szerkezetét, hanem a rajtuk már fennakadt szardellákat is megfigyelhetjük.

Összesen 19 kategóriában versenyeztek a fotók, ezek közül néhány további képpel is érdemes megismerkedni.

A Lógó kígyók barlangja nevű mexikói helyen nemcsak kígyók lógnak, hanem denevérek is pihennek, ám alkonyatkor életre kel a barlang. Az éhes kígyók kinyúlnak a sziklák réseiből, és a kifelé repülő denevérek közül úgy „szakítanak” maguknak egyet-egyet, ahogy mi egy cseresznyét leveszünk a fáról.
Fernando Constantino Martínez Belmar a barlangban egy kígyót figyelt a sötétben majd az ezen állatok számára szinte láthatatlan vörös fényű vakuval lefotózta, amikor a kígyónak sikerült elkapnia egy denevért. A fotós a kétéltűek és hüllők viselkedése kategóriában győzött e fotójával.

A víz alatti világ élőlényeit bemutató kategória győztese az amerikai-japán Tony Wu, akinek egy tengeri csillag násztáncát sikerült megörökítenie. A fotós egy kicsiny öbölben várta az eseményt, amelyről elkészült felvétele akár egy távoli csillagrendszer születését és kavargó gázködét is ábrázolhatná. A nagy termetű tengeri csillag körül a víz telis-tele van az íváskor kibocsátott ivarsejtekkel. Az állat karjainak tánc-szerű mozgása elősegíti az ivarsejtek kibocsátását, és azt, hogy elegyedhessen egymással a vízben lebegő peték és hímivarsejtek sokasága.

A National Geographic magazinból olvasóink számára is ismerős Brent Stirton fotós neve. A fotóriport kategória győzelmét jelentő felvételén egy hegyi gorilla történetének utolsó fejezetét mutatja be. A Ndakasi nevű gorillát két hónapos korában mentették meg (ezt Brent Stirton dokumentálta) miután a családját a faszén-maffia legyilkolta. A felvételen a 13 évesen elpusztult gorillára emlékszik a fotós, amint az egész életében őt gondozó Andre Bauma karjaiban pihen.
Azzal, hogy a hegyi gorillákról egyedileg és napi szinten gondoskodnak, a faj egyedszáma 1000 fölé emelkedhetett, azaz megnégyszereződhetett az elmúlt 40 év alatt.

A városi vadvilág kategória első helyét az orosz Dmitry Kokh (magyar átírással Dmitrij Koh) drónos felvétele érdemelte ki. Az északkelet-szibériai Csukcs-tengeren lévő Koljucsin-sziget rég elhagyott épületei (egykor szovjet sarkvidéki kutatóállomás és falucska működött itt) feletti uralmat átvették a medvék. Kok hajóút során egy vihar elől jött a szigetre, amikor észrevette a medvéket, majd kis zajkibocsátású drón segítségével közelebb jutva lefotózta, amint a medvék átvizsgáltak minden ablakot és ajtót. A Csukcs-tenger nyári időszakában a jegesmedvék általában északabbra vándorolnak, követik a visszahúzódó tengerjég vonalát, ahol fő eleségükre, fókákra vadásznak. Amikor azonban a sziget körül megmarad a jég, a medvék is a szigeten maradnak, és néha körbevizsgálják azt.

Potyó Imre Csigaszellem című képét a zsűri elismerésben részesített, így bekerült az idei legjobb száz fotó közé.

A fotográfus egy rendkívül ritka pillanatot örökített meg, amikor a levegőbe robbanó ezernyi pöfeteggomba-spóra csigavonalba rendeződött egy finom fuvallat hatására.

Forrás: Potyó Imre

Aki Londonban jár, október 17-től maga is végignézheti a nyertes és dicséretben részesült képeket a Természettudományi Múzeum kiállításán.