Az államférfi, akit méltán neveztek a haza bölcsének

Magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. Deák Ferencre a reformkorban és a dualizmusban is meghatározó államférfiként és jogtudósként tekintettek. Nem véletlenül.

„Deák Ferencz az isteni gondviselés változhatatlan végzése által az élők sorából elszólittatván, a törvényhozás elhatározta:
1. § Hogy Deák Ferencznek a haza körül hosszu évek során át szerzett érdemei törvénybe igtattassanak.
2. § Hogy a ministerium egy, az elhunythoz méltó emléknek az ország fővárosában, országos adakozás utján felállitása végett szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg.
3. § Hogy a tett intézkedésekről, azok eredményéről s az emlék ügyéről általában a ministerium által az országgyülés mindkét házának minden év végén jelentés tétessék mindaddig, mig az emlék tettleg felállitva nem lesz.
4. § Ezen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép s végrehajtásával a ministerium bizatik meg.” – írja 1876. évi III. törvénycikk Deák Ferencz emlékének törvénybe iktatásáról.

A képviselőház indoklása szerint „rendkívüli az, hogy valaki oly hosszú időn át oly önzetlenül és oly kivételesen nagyszerű helyzetben szolgálja hazáját, mint azt Deák Ferenc tette”. Az állam ráadásul e módon is kifejezte az elhunyt hazafi iránti elismerését úgy, hogy törvénybe iktatta érdemeit. Ahogy azt az indoklás megfogalmazza, emellett alkalmat adnak a haza minden fiának arra, hogy anyagi tehetségéhez mérten „leróhassa a kegyelet adóját az iránt, ki egész életében a közügynek élt”.

De nézzük meg Deák Ferenc életének fontosabb állomásait:
• 1803. október 17-én született Söjtörben, a Zala vármegyei nemesi származású kehidai Deák család sarjaként;
• tanulmányait Keszthelyen, a premontrei gimnáziumban kezdte, majd Pápán, a bencés algimnáziumban folytatta, felsőbb tanulmányait a nagykanizsai piarista gimnáziumban végezte, jogi tudását a Győri Királyi Jogakadémián szerezte;
• Pesten folytatott jogi gyakorlatot, itt tette le az ügyvédi vizsgát, majd a megyéje szolgálatába lépett;
• 1833. április 15-én választották követté, első országgyűlési beszédét 1833. május 6-án mondta el Pozsonyban – hamarosan a rendi ellenzék elismert vezére lett;
• szólt a hitbizományokról, a vallásos kérdésről, a szólásszabadságról, Erdélyről, a lengyel kérdésről, V. Ferdinánd király címéről, de a jobbágyság érdekeiről is az úrbéri törvények tárgyalásakor;
• az országgyűlés 1836. május 2-i feloszlatása után részt vett a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében;
• az MTA 1837. november 23-án választotta tiszteleti tagjává;
• 1848-ban többször is járt a királyi udvarban Bécsben, hogy létrehozzák a megegyezést, de akkor még nem sikerült;
• az 1848-as választásokon a sümegi kerületben indult, ahol képviselővé választották;
• követelte az 1848-as törvények megváltoztatását – sikertelenül;
• a szabadságharc után hadbíróság elé idézték, de végül büntetés nélkül szabadon bocsátották;
• a Bach-korszakban a passzív ellenállás (a közügyektől való elzárkózás) vezéralakja volt;
• 1860 végén az uralkodó kívánságára Bécsbe ment, ahol elmondta, milyen a közvélemény Magyarországon;
• 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent híres „húsvéti cikkével” a kiegyezéshez vezető új irányt mutatott a birodalmi politikának;
• 1867. február 17-én az uralkodó Deák javaslatára idősebb Andrássy Gyulát kérte fel Magyarország miniszterelnökének;
• a szabad egyházat – szabad államban elvét tűzte ki a fejlődés céljául;
• ő nevelte fel Vörösmarty árváját, Ilonát;
• 1876. január 28-án, éjjeli 11 órakor halt meg szívinfarktusban.

Deák több gondolata is szállóigévé vált, köztük az, a hazát féltő kijelentés, amelyet többek között a Fiumei Úti Sírkertben található Deák-mauzóleum márványába is bevéstekː „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad.