Befalazott szerzetes írta meg a Sátán Bibliáját

A Sátán Bibliája név meglehetősen sötétnek hat, az ember egyből valamilyen fekete mágiával átszőtt vallás írására asszociál. Ha azonban a könyv másik megnevezését, a Kódexóriást (Codex Gigas) említjük, már sokkal békésebb szöveg képe jelenik meg. Ezen különleges kézirat történetét elevenítette fel a Heritage Daily.

A sátán a gonosz leghírhedtebb megtestesülése, az ördög az idők során megannyi nevet kapott: Belzebub, Luficer, Baphomet vagy a Legyek Ura. A sátán alakja sok kultúrában fellelhető, leginkább azonban a zsidó, keresztény és iszlám vallásból ismert, mint Isten és az ember legfőbb ellensége. Bár karaktere a nagyon távoli múltban született meg, még mindig félelmet kelt az emberekben – gondoljunk csak bele, mennyi mai horrorfilm gonoszai kötődnek a sátánhoz.

Az ördög ábrázolása rengeteget változott az elmúlt évezredekben, a Teremtés könyvében még kígyóként jelent meg, Dante az Isteni színjátékban viszont egy háromarcú, szárnyas, denevérre emlékeztető szörnyként írta le. Ma a többség szarvakkal és patákkal képzeli el a sátánt.

Eladta a lelkét az ördögnek

Az egyik legizgalmasabb ördögábrázolás a Sátán Bibliájához köthető, amely nem valamiféle sátánista kézirat, hanem egy Benedek-rendi kolostorban készített, felbecsülhetetlen értékű középkori dokumentum. A tárgy a modern Csehország területén fekvő Podlažicéből származik, szövegét 1222-ben fejezték be.

A legenda szerint a kódexet Remete Herman írta, aki a 13. században élt a Chrudim városának közelében lévő apátságban – a rendház a huszita háborúk idején, a 15. században pusztult el. A hagyomány úgy tartja, hogy a szerzetes megszegte fogadalmát, ezért élve befalazták. Remete Herman elérte, hogy szabadon engedjék, ha megírja egyetlen éjszaka alatt a minden földi tudást magába foglaló könyvet. Miután rájött, hogy lehetetlen küldetésre vállalkozott, eladta a lelkét az ördögnek a sikerért cserébe.

Egy másik verzió szerint Remete Hermant befalazva hagyták volna éhen és szomjan halni, de a főapát végül szabadulásáért egy évet adott neki a kódex elkészítésére. Ezen történet alapján a barát az év utolsó napján, éjfélkor kötött szövetséget a sátánnal, hogy természetfeletti íráskészséget kapjon.

Úgy tartják, hogy a szerzetes a kötet egyik oldalán hálából megörökítette az ördögöt. A guggoló, vörös szarvú, hosszú karmú, zöld arcú, kettős kék nyelvét öltögető lény máig látható a kódexben.

Felbecsülhetetlen értékű kincs

A befalazás büntetése valóban létezett, általában olyan rendtagokkal szemben alkalmazták, akik megszegték a tisztasági fogadalmat. A gyakorlatra ugyanakkor jóval későbbi időkből, a 17. századból vannak források. A Kódexóriás valódi szerzője nem ismert, egyes szakértők szerint mindenesetre valóban egyetlen ember vethette pergamenre a szövegét.

A Sátán Bibliájának különlegességét a sátánábrázolás mellett az adja, hogy ez a legnagyobb méretű ismert európai kézirat. A kódex tartalmazza a teljes Vulgatát, illetve más, latinul írt szövegeket, az ószövetségi és az újszövetségi rész között például népszerű középkori referenciamunkák, így Sevillai Szent Izidor Etimológiák című műve olvasható.

A kódex története meglehetősen hányattatott, nem sokkal elkészítése után a bencések a sedleci cisztercieknek adták át, a 13. század vége felé aztán Břevnov bencés apátsága követelte magának. A 15-16. században egy ideig Broumov kolostorában volt, majd a század végén Prágába került II. Rudolf császár gyűjteményébe.

A harmincéves háború végén, 1648-ban az egész kollekciót elvitték a svédek, az értékes kódex egészen 2007-ig a stockholmi Svéd Királyi Könyvtárban maradt. 1697-ben, a Tre Kronor-kastélyban kitört tűz során a Bibliát kidobták az ablakon, és eltalált egy járókelőt. 2007-ben Svédország egy évre bérbe adta a Kódexóriást, amely 2008-ig volt látható Prágában.