A Népek Csatája, amely megtörte Bonaparte Napóleon hatalmát

A Grand Armée, Bonaparte Napóleon francia császár nagy, soknemzetiségű, mintegy 600 ezres hadserege 1812 telén egy katasztrofális vereséget követően visszavonult Oroszországból. A neves katonai parancsnok és Franciaország császára ekkor új hadsereget toborzott, hogy felkészüljön arra, hogy megvédje hazáját Oroszország, Poroszország, Svédország és Ausztria koalíciós erőivel szemben.
Bár felállított egy 200 ezer fős hadsereget, a haderő alig egyharmadát vihette csak magával, hiszen újoncai még nem készültek fel a harcra. A velük szemben álló koalíciós hadsereg közben közel 400 ezer főt számlált. A dolgot tovább bonyolította, amikor az orosz és porosz erők 1813 elején megszállták a germán Szászországot, Napóleon egyetlen megmaradt szövetségesét az európai kontinensen. Májusban a franciák csatát nyertek Lützenben és Bautzenben, ám az ezt követő nyáron Svédország és Ausztria is beleállt a konfliktusba. Egy ideig mégis úgy tűnt, hogy Napóleon visszanyerte a régi erejét és augusztus 26-27-én legyőzte az egyesített ellenséges erőket Drezdában. Közben azonban három további koalíciós sereg közeledett, ezért Lipcsébe vonult vissza, hogy itt várja az ellenség érkezését. Úgy tervezte, hogy felosztja erőiket és mindegyiket legyőzi. De tévedett – írja a Warfare History Network online történelmi portál.

Október 16-án a francia csapatok visszavertek egy meggondolatlan porosz támadást, amelyet Schwarzenberg hercege indított az oroszok támogatása nélkül. Másnap a Joachim Murat marsall vezette francia lovasság megrohanta az oroszokat, és majdnem elérte I. Sándor cár tábori főhadiszállását, ám végül nem járt sikerrel. Napóleon úgy vélte, hogy a poroszok túl messze vannak ahhoz, hogy komoly támadást intézzenek, ezért áthelyezte a serege egyes erőit, és egyetlen hadtestet hagyott a közeli Möckern város védelmére. A poroszok azonban közelebb voltak a vártnál: elfoglalták a várost és megtizedelték a magányos francia hadtestet.

Október 18-án a koalíciós seregek bevetették együttes erejüket és sokatmondó hatást értek el. Könyörtelen frontális támadásokkal és a folyamatos tüzérségi lövedékekkel feloszlatták Napóleon harcvonalát és arra kényszerítették, hogy visszavonja katonáit. Másnap már Lipcse megtámadására készültek, amikor a francia császár megparancsolta Alexandre MacDonald marsallnak, hogy 30 ezer katonával vívjon egyfajta utóvédakciót a város védelmében, miközben a francia hadsereg többi része az Elster folyón átívelő hidakon keresztül igyekezett kivonulni.

Bár Napóleon és katonáinak jelentős része október 19-én délelőtt 11 órakor átkelt a folyón, ám két órával később a koalíciós erők felrobbantották a Lindenau városába vezető hidat, ezért 20 ezer francia katona a szemközti parton ragadt. Többen megpróbáltak átgázolni a folyón, közülük sokan vízbe fulladtak vagy elsodorta őket az áramlat. A francia áldozatok – köztük halottak, sebesültek és fogságba esettek – száma végül elérte a 70 ezret. A koalíció eközben 54 ezer embert veszített. Bonaparte Napóleon végül visszavonult és felkészült arra, hogy megvédje Franciaországot az invázió ellen.

A lipcsei csatát sokszor a Nemzetek Csatájaként emlegetik, amely a napóleoni háborúk messze legnagyobb csatájaként vonult a történelembe. Ez volt az első alkalom, amikor Napóleon vereséget szenvedett. A következő tavasszal hét európai nagyhatalom, az úgynevezett Hatodik Koalíció diadalmas erői legyőzték a francia uralkodót és kikényszerítették a trónról való lemondását, majd diadalmasan bevonultak Párizsba.