Parasztnak született, mégis császár lett belőle

Liu-pang élete és pályafutása az ókori Kína egyik legizgalmasabb személyes története, amelyet az Ancient Origins elevenített fel. Az időszámítás előtt 247-ben született Liu-pang egy paraszti család tagja volt, a társadalmi ranglétrát megmászva viszont végül a hierarchia tetejére került, és Kao-cu néven császár, a Han-dinasztia megalapítója lett.

Uralkodóként óriási hatást gyakorolt rá Konfuciusz filozófiája, az emlékezetben pedig igazságos és jóságos császárként maradt meg, akit gyakran állítanak szembe a zsarnoki és durva Csin Si Huang-tival, a Csin-dinasztia alapítójával.

Számos legenda övezi életét

Liu-pang a mai kelet-kínai Csiangszu tartomány területén jött világra, amely ekkor a Csin által meghódított Csu királyságának része volt. Uralkodása kezdetén számos mítoszt kreáltak korábbi életével kapcsolatban, hogy legitimálják császárságát, ezek a történetek halála után is tovább formálódtak.

Az egyik ilyen mítosz Liu-pang fogantatását meséli el. A hagyomány szerint anyja egy alkalommal viharba keveredett, és egy híd alatt húzta meg magát – egy másik verzió szerint álmában elsötétült az ég, majd villámlott. Mikor férje érte jött a hídhoz – vagy az ágyhoz –, a férfi egy sárkányt pillantott meg hitvese mellett. Liu-pang állítólag ezen természetfeletti esemény után fogant.

Úgy tartják, hogy gyermekként karizmatikus és szókimondó volt, ezen vonásai később is megmutatkoztak, a tanulás és mezőgazdaság iránt viszont nem mutatott érdeklődést. Felnőttként a Csin-dinasztia szolgálatába állt, a helyi rendvédelem tagja lett. Személyisége miatt népszerűvé vált városkájában, és a régió más tisztségviselőivel is sikerült jó kapcsolatot kialakítania. Egy tehetős vidéki nemes úr szimpátiáját is elnyerte, így kapta meg lányának, Lü-csinek a kezét. Ezzel Liu-pang jóval származása feletti rétegbe házasodott be.

Csin Si Huang-ti időszámítás előtt 210-ben meghalt, utódja pedig nem volt túl alkalmas az uralkodásra. Ez lehetőséget teremtett a Csin által meghódított államoknak a lázadásra. Bár Liu-pang nem volt az elit tagja, úgy döntött, lemond a Csin-adminisztrációhoz köthető feladatairól, és maga is csatlakozott a felkelőkhöz. Egyre feljebb jutott a ranglétrán, míg végül a lázadás legfőbb vezetőjével, Hsziang-jü nevű hadúrral került szembe.

Jó császárként emlékeznek rá

A konfliktusuk akkor kezdődött, amikor II. Ji, Csu uralkodója azt ígérte, Kuancsong királyává teszi azt, aki elsőként belép a régióba – a térség Csin központi területe volt. Liu-pang megnyerte a versenyt, elérte a fővárost, Hszienjangot, ahol Jing Ce-jing császár megadta magát.

Ezt követően a Han és a Csu államok, azaz Liu-pang és Hsziang-jü között ellentét robbant ki, a polgárháború egyik emlékezetes esete, amikor időszámítás előtt 206-ban, egy ünnepségen Hsziang-jü megpróbálta megöletni ellenfelét. Liu-pangnak sikerült elmenekülnie, négy évvel később pedig már sorsdöntő csatát nyert, amely után nem sokkal Hsziang-jü öngyilkosságot követett el. Csu megadta magát, Liu-pangból pedig császár lett.

Az uralkodó, Kao-cu emléke pozitív a kínai történelemben, a hagyomány szerint egy kedves, Konfuciusz filozófiáját az állam működésében is alkalmazó császár volt. Liu-pangot ugyanakkor sokáig egy meglehetősen durva, az értelmiséget mélyen megvető személynek tartották. A fordulat azt követően jött el, hogy megismerkedett egy Lu-csia nevű tudóssal, aki bevezette Konfuciusz tanításaiba. Jó megítélése ellenére a vélt vagy valós fenyegetésekkel szemben keményen fellépett, voltak urak, akiket megfosztott címüktől, másokat akár ki is végeztetett.

A császár időszámítás előtt 195-ben halt meg egy elfertőződött seb miatt, a sérülést egy előző évi, lázadók elleni hadjáraton szerezte. Csanglingi mauzóleumában temették el, a trónon fia, Huj-ti követte, dinasztiájuk hivatalosan egészen időszámítás szerint 220-ig Kínában uralkodott.