A fotográfus, aki testközelből ábrázolta a háborút

A 20. század egyik legjelentősebb fotósa Friedmann Endre Ernő néven született Budapesten, de húszas éveiben Párizsban, majd Berlinben élt, ahol 1936-ban vette fel a Robert Capa nevet. A háború fényképészének, a 20. századi sajtófotó egyik legmarkánsabb alakjának akkoriban semmije sem volt a kalandvágyán kívül. Nyughatatlansága és elhivatott szakmaszeretete később viszont a világ legzűrösebb helyeire vetette.

A háborút gyűlölő fotós mindössze egy kis kamerával közelítette meg az eseményeket és fotóalanyait, amivel meg tudta mutatni az erőszak pusztító hatását. Robert Capa meggyőződéssel hitte, hogy a fényképek képesek történeteket mesélni, így bármilyen konfliktusról vagy személyről készült fényképét áthatja a narratíva és pátosz. A világhírű fotós spanyol polgárháborúról és a második világháborúról készült ikonikus képeit ma már szinte mindenki ismeri. Robert Capa haditudósítóként végzett munkája, valamint a folyóiratokban és újságokban közzétett fényképei révén megszabta a mércét a jövő fotósai előtt – írja a The Art Story online tudományos portál.

Most nézzük a világhírű fotóssal kapcsolatos, legfontosabb és legérdekesebb momentumokat:

• Capa egy 35 mm-es Leica kamerát használt, ami elég kicsi és könnyű volt ahhoz, hogy egy kézben tartsa, de elegendő ahhoz is, hogy kompakt és könnyen használható legyen. A fotográfus így gyorsan, egymás után tudta a legjobb képeket készíteni. Ez azt is jelentette, hogy Capa szó szerint szembenézhetett a háború borzalmaival, miközben egyre közelebb hozhatta azokat – a fotói révén – az emberekhez. Képei a fényképezés végtelennek tűnő reprodukálhatóságának köszönhetően világszerte megjelentek folyóiratokban és újságokban.

• Robert Capa már fiatalon is érdeklődött az újságírás és az abban rejlő lehetőségek iránt, amivel szerette volna felhívni a közvélemény figyelmét az aktuális eseményekre. Ugyanez vonatkozott a fotózásra is, ahol a beszámolókra és történetmesélésre támaszkodott, az egyének nehéz helyzetére összpontosítva. Úgy vélte, hogy a fotóriportereknek a lehető legközelebb kell kerülniük a fotóalanyaikhoz, hogy eljussanak a történet lényegéhez. Ahogy később megfogalmazta: „Ha a képeid nem elég jók, akkor nem vagy elég közel.”

• Robert Capa fotósként és haditudósítóként végzett munkája annak az időszaknak a jelképe volt, amikor a fotóriporteri szakma előtérbe került, és a tömegmédiában egyre növekvő igény mutatkozott a fényképek iránt.

• Az újságok és magazinok ilyesfajta szükséglete a fényképekre végül arra késztette Capát és más híres fotósokat (köztük Henri Cartier-Bressont és David „Chim” Seymourt), hogy összefogjanak és kiálljanak a saját munkájuk és annak minél szélesebb körű publikálása mellett. Az eredmény a Magnum Photos, egy fényképészeti ügynökség, amelyet tagjai (elsősorban szabadfoglalkozású fotóriporterek) vezettek, és ma is a világ minden tájáról szállítanak fényképeket a hírügynökségeknek. Az emberi történelem fontos eseményeit fotózva a Magnum tagjai mércét állítanak fel a professzionális fotósok és fotóriporterek számára azáltal, hogy szabályozzák, hogy mit, mikor és hogyan.

Robert Capa 1954. május 25-én az indokínai háborúban, Vietnamban hunyt el. Aznap reggel egy francia ezreddel gyalog indultak útnak a laoszi határvidéken, hogy felderítést végezzenek. Útközben a francia katonákat, leégett, kifosztott falvakat és a temetetlen halottakat fotózott. Délután felkapaszkodott egy kis dombra, hogy látképet készíthessen a környékről, ám taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte.

A Life magazin és az American Overseas Press Club 1955-ben megalapította az évente kiosztandó Robert Capa-díjat, „a legjobb olyan fényképekért, amelyeknek készítése kivételes bátorságot és vállalkozó szellemet igényelt”.