Az első nő, aki egyedül repülte át az Atlanti-óceánt keletről nyugatra

Beryl 1902. október 26-án született az angliai Rutlandben, de négyéves korában a családjával együtt Kenyába költözött. Kelet-Afrikában élt egy farmon, ahol édesapja nyomdokaiba lépett és versenyló-idomárként kezdett el dolgozni. Számos helyi nyelven beszélt, és megtanult dárdával vadászni is. Sokszor szállt szembe a társadalmi normákkal és elvárásokkal: háromszor ment férjhez, mindháromszor hűtlensége miatt vált el tőle a férje, vagyis számos házasságon kívüli viszonyt is fenntartott. A Markham vezetéknevet második férjétől, Mansfield Markham gazdag iparostól és bányatulajdonostól kapta. Izgalmas adalék, hogy 1929-ben nyilvános viszonyt folytatott V. György brit király fiával, Henrik herceggel, Gloucester hercegével. Hamarosan úgy döntött, hogy megtanul repülőgépet vezetni: ösztönből tanult meg repülni, az első gépe egy híres kétüléses kétfedelű volt. Később bozótpilóta lett (bozótpilótának csúfolják azokat a pilótákat, akik a vadonban, repterektől távol is képesek fel- és leszállni, a legtöbbször ők jelentik az egyetlen kapcsolatot a külvilággal egy elzárt helyen élő ember vagy közössége számára) és vadállatok felderítésén dolgozott vadászatok során – írja a Simple Flying online portál.

A repülés úttörője természeténél fogva a kalandorok életét élte. Amikor megtudta, hogy még soha senki nem kelt át egyedül Európából, nyugat felé Amerikába, szívesen vállalta ezt a kihívást. Mivel a szél nyugatról fúj keletre, ez jóval nehezebb és veszélyesebb küldetésnek számított, mint a széllel együtt repülni, ellenkező irányban. Erre számos pilótának rá kellett jönnie végzetes kísérleteik során. A rekord megszerzésére vágyó Beryl vett egy négyüléses Percival Vega Gull monoplánt.

Beryl 1936. szeptember 16-án szállt fel az oxfordshire-i Abingdon repülőtérről. Még jócskán az Atlanti-óceán felett repült, amikor a gépe, 20 órányi levegőben töltött időt követően hibát jelzett. A repülőgép üzemanyagtartályainak szellőztetőszelepe eljegesedett, így a motor üzemanyag-ellátása vészesen lecsökkent, ezért Beryl kényszerleszállást hajtott végre a Cape Breton-szigeten (Új-Skócia, Kanada). Annak ellenére, hogy nem úgy jutott el New Yorkba, ahogy tervezte, Beryl így is az első pilóta volt, aki  egyedül repülte át az Atlanti-óceánt keletről nyugatra.

Beryl a rekordot döntő repüléséről könyvet is írt Követem a napot (eredetiben West With the Night) címmel, amelyet a világháború közepén, 1942-ben adtak ki, s a háborús hírözön mellett nem tudott labdába rúgni, a könyv szerényen fogyott. A könyv a National Geographic Adventure százas listáján a nyolcadik helyezést kapott a kalandos útleírások között, megelőzve Shackletont, Heyerdahlt és Marco Polot is. Eztán több évig az Egyesült Államokban élt és fiatal kora eseményeiből, kalandos viszonyairól írt történeteket magazinok számára, majd 1952-ben visszaköltözött Kenyába, ahol folytatta a lovak kiképzését.

Könyvét olyan jelentős személyiségek is olvasták, mint Ernest Hemingway. A híres író levelére George Gutekunst kaliforniai vendéglős bukkant rá 1982-ben:
„Olvastad Beryl Markham Követem a napot című könyvét? …Olyan csodálatosan jól írt, hogy íróként teljesen szégyenbe hozott. Úgy éreztem, egyszerűen csak egy szavakat farigcsáló ács vagyok, aki ugyan megragad és összeszegel bármit, ami a keze ügyébe esik, esetleg néha rendes disznóólakat is készít. Azonban ez a lány, aki tudtommal szörnyű természetű, mondhatni elsőrangű léha, könnyedén leköröz minket, akik íróknak valljuk magunkat. Szóval a könyve egészen fantasztikus!”

Miután saját maga is elolvasta a könyvet, Gutekunst rávett egy kaliforniai kiadót, a North Point Press-t, hogy adja ki újra a könyvet. A könyvet ezúttal jól fogadta a közönség és felkerült a New York Times bestseller listájára. Beryl, aki 83 évesen még versenylovak képzésén dolgozott, így viszonylagos kényelemben élhetett, mielőtt 1986. augusztus 3-án elhunyt volna Nairobiban.