Két császár halálához is hozzájárult a hírhedt méregkeverő

A Római Birodalom története nem mentes a cselszövésektől, merényletektől és drámai fordulatoktól. A császárkorban különösen sok ilyen esetet ismerünk, nem egy pedig minden idők egyik leghírhedtebb zsarnokához, Neróhoz köthető.

Az ő idején, az időszámítás előtti 1. században élt Locusta, akinek életét a Heritage Daily foglalta össze. Locusta ügyes méregkeverőként vált híressé, idővel pedig, a Iulius–Claudius-ház végnapjaiban a római elit előszeretettel vette igénybe a nő szolgáltatásait, ha egy-egy riválist kellett eltenni láb alól.

Ő keverhette a mérget Claudiusnak

Locustával Tacitus, Suetonius és Cassius Dio történetírók, illetve Decimus Iunius Iuvenalis költő foglalkoztak, a feljegyzések alapján gall származású volt, és időszámítás szerint 54-ben már hírhedtnek számított szakmája miatt. Több feleség megölésében is részt vett, míg végül lebukott, és elítélték. Tudása ekkorra ifjabb Agrippina, Nero anyjának érdeklődését is felkeltette, aki Tacitus szerint férjével, Claudius császárral akart végezni.

A forrás alapján amikor a betegeskedő uralkodó Sinuessába utazott lábadozni, felesége élni akart a kínálkozó lehetőséggel. Agrippinának döntenie kellett, hogy gyorsan ölő, de gyanús mérget, vagy lassan ható szert használjon. Utóbbinál a császárné attól tarthatott, hogy Claudius gyanakodni kezd, meggondolja magát, és fogadott fia, az ekkor már Nero néven ismert fiatal helyett mégis valódi fiára, Britannicusra hagyja a trónt.

Végül olyan méreg mellett döntött, amely ugyan lassan öl, de képes elhomályosítani az elmét. A feladat megkövetelte a tapasztalt szakértőt, így esett a választás az ekkor már elítélt Locustára.

A merényletben egy eunuchnak, a Claudius étekfogójaként szolgáló Halotusnak állítólag fontos szerep jutott. Érdemes hozzátenni, hogy bár a források többségében úgy szerepel, hogy a császárt megmérgezték, sok kutató szerint inkább természetes halál állhatott a háttérben.

Nero bukása az ő bukása is volt

Suetonius szerint anyjához hasonlóan Nero is meglátta Locusta értékét, és a segítségét kérte Britannicus megölésében. Az átadott szer azonban nem járt a kívánt hatással, a vetélytárs csak hasmenést tapasztalt, Nero pedig saját kezével verte meg ügyetlen méregkeverőjét. Locusta azzal védekezett, hogy direkt kis adagot használt, hogy elkerülhessék a gyanút.

Később aztán összejött a mérgezés, egy vacsorán állítólag egyetlen falat elég volt ahhoz, hogy Britannicus összerogyjon. Nero megbocsátott Locustának, akit egy nagy birtokkal jutalmazott meg, és még tanoncokat is küldött mellé.

Úgy tűnik, a méregkeverő Neróval való kapcsolatáról sokan tudtak, a császár bukása ugyanis Locusta bukását is elhozta. 68-ban egy Gaius Iulius Vindex nevű szenátor robbantott ki felkelést, és bár forradalma hamar elbukott, visszafordíthatatlan folyamat kezdődött el. Nero kénytelen volt elmenekülni Rómából, amikor Servius Galbát kiáltották ki császárnak: a hadsereg és a polgárság is végleg elpártolt a zsarnok mellől, aki érezte elkerülhetetlen vesztét.

A hagyomány szerint Locusta volt az, akitől a császár beszerezte az öngyilkosságához szükséges mérget. Noha megpróbálkozott még a további meneküléssel, amikor megtudta, hogy a szenátus távollétében anyagyilkosságért halálra ítélte, bevette a mérget – Nero Agrippinát többszöri sikertelen merénylet után végül katonáival ölette meg.

Miután a korábbi császár meghalt, Locustát Nero sok más támogatójával együtt elítélték. Cassio Dio már egyenesen boszorkányként, söpredékként hivatkozott a hírhedt méregkeverőre. Nero csatlósait láncon vezették végig Rómán, majd Locustát társaival együtt 69-ben kivégezték.