Csak kétszáz év után nyert végső nyugalomra Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc

Nagy ünnep volt a nemzetnek, amikor országos ünnepségek közepette hozták haza II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre és néhány bujdosó hamvait Törökországból. A vonat a mai romániai Orsováról érkezett a magyar fővárosba, majd egynapos ünnepség után ért céljához Kassára. Rákóczi Ferencet és Zrínyi Ilonát 1906. október 29-én a dómban, míg 30-án Thököly Imrét a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.

„A földerült nemzeti verőfényes korszak legszebb napja bizonyára az, a melyen Rákóczi és bujdosó társai visszatértek a haza szent földjébe. Ezt a boldogságos szép napot a magyar nemzet Thaly Kálmánnak köszönheti. Ő volt, a ki a bujdosók hamvainak hazahozatala eszméjét egy emberöltőn át szolgálta teljes erővel és odaadással. Ő volt az, aki a Rákóczi-korszak csodás harcait feltárta a múlt ködéből. Ő tanulmányozta e korszak nagy fóéfiainak lelkületét, tetteit és tettének indokait legalaposabban. Méltán írja egyik hozzám intézett levelében a következő szavakat: »Én egy egész emberéletet áldoztam ama dicső kor feltámasztására — s életem alkonyán örömmel látom, hogy nem hiába, mert megértett engem az én édes nemzetem, a nemes nagy Rákóczi cultusza eddig nem is álmodott mérvben feltámadt országszerte. Ezzel tartozott az utókor ama nagy és nemes hérosznak!« Dicsőséges Íródeákja Rákóczinak! Jogos önérzettel és igazán mondhatja ezt Thaly Kálmán magáról, aki annyit dolgozott azért, hogy a mese valóra váljon! És valóra vált!” – írja Vaday József a Rákóczi jön! című emlékkönyvében.

Emlékeztetőül: az 1660-as évek elején a török hadjárat és az ezzel járó csaták megtépázták Magyarországot és Erdélyt. I. Rákóczi Ferenc akkoriban vette feleségül Zrínyi Ilonát, aki később három gyermeknek adott életet. A harmadik gyerek – II. Rákóczi Ferenc – megszületése után nem sokkal meghalt az édesapa és bár Zrínyi Ilona özvegyen maradt, az udvar engedélyezte neki, hogy gyermekei gyámja maradhasson. Tehette mindezt annak ellenére, hogy férje a gyámságot I. Lipót Habsburg-házból származó osztrák uralkodó főhercegre és német-római császárra ruházta. Az özvegy Zrínyi Ilona 1682-ben aztán feleségül ment Thököly Imréhez és ezután együtt harcoltak a Habsburgok ellen. Thököly fejedelemsége azonban hamarosan összeomlott és 1685-ben már csak a Zrínyi Ilona által védett munkácsi vár ormain lengett a fejedelem zászlaja. Az asszony több mint két évig kitartott, mielőtt Antonio Caraffa generális elfoglalta az építményt: a vár védői végül amnesztiát kaptak és a Rákóczi vagyon a gyerekek nevén maradt. Ilona Bécsbe költözött és a gyermekeit elvették tőle; II. Rákóczi Ferencet a mai Németország területén fekvő Neuhaus-ba vitték, ahol egy jezsuita iskolában helyezték el.

A zernyesti csatavesztés során (1690-ben) gróf Heissler császári altábornagy Thököly fogságába került és két év múlva a feleségét visszakapta a fogoly tábornokért cserébe. A karlócai béke értelmében Thökölyt és kurucait azonban az Oszmán Birodalom határtól távol eső, belső területén telepítették le 1699-ben; Ilona elkísérte férjét a száműzetésbe. Zrínyi Ilona 1703. február 18-án Nikomédiában, férje pedig 1705. szeptember 13-án, néhány nappal 48. születésnapja előtt halt meg a kis-ázsiai İzmitben. II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetésében hunyt el 1735. április 8-án: testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Franciaországban, (Párizstól délre) Yerres város templomának temetőkertjében temették el, ám holttestét hű kamarása, Mikes Kelemen (a porta engedélye után) Konstantinápolyba vitte és végakaratának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé, a Szent Benedek-templomban helyezte el.

Csak tudományos expedíciók és hosszas előkészítő munka eredményeként érkeztek haza hamvaik 1906-ban, hogy október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezzék őket végső nyugalomra.