Kérdések a Margit híd felrobbanásáról

1876-ban adták át a 607 méter hosszú Margit hidat, amely második fővárosi Duna-átkelőként fontos szerepet töltött be Budapest életében. A második világháború végén a megszálló német csapatok aláaknázták az összes budapesti hidat, ám a Margit híd körüli utászmunka még javában folyt, amikor a híd pesti vége, a legnagyobb szombat déli forgalomban váratlanul felrobbant.

Szemtanúk leírása szerint rettenetes volt a látvány: villamosok, autók, lovaskocsik zuhantak a mélybe, sebesültek és fuldoklók jajveszékeltek a vízben, körülöttük mindenütt holttestek voltak. Aki csak tudott, rohant segíteni, akár gyalogosan, akár csónakkal. Az áldozatok száma 100-600 között lehetett, mert sok holttest nem került elő. A következő napokban a mentést nehezítették a napjában többször érkező orosz repülőgépek, amelyek géppuskával lőttek mindenkit a parton és a vízen.

A robbanás okáról azonnal megindult a találgatás. Tragikus véletlen? Vagy mivel az Óbudai Gázgyárból a híd alatt futott át a Pestet ellátó egyik gáz nyomóvezeték, esetleg az szivárgott? Partizánakció, hogy a német tankok ne tudjanak átkelni a folyón? A német csapatok megelőző csapása, hiszen az oroszok már Vecsésnél jártak, vagy ez volt a bosszú az október 15-i kiugrási kísérletre? E két utóbbi feltételezésnek ellentmond, hogy az áldozatok között legalább 40 német utász is volt. A szabotázsakcióra és a szivárgásra sem találtak egyértelmű bizonyítékot.

A folyamőrség búvárai felmérték a helyzetet, és megállapították, hogy a robbanást feltehetően a német utászok idézték elő, mert szabálytalanul és szakszerűtlenül telepítették a robbantókábelt, ráadásul a megengedettnél nagyobb áramerősséggel ellenőrizték, ami miatt beindultak az elektromos gyutacsok. A búvárok a járművek kiemelésében is segédkeztek, mivel azok alatt a vízben kellett átvezetni a hevedereket. A villamoskocsikat kitették a budai oldalon, majd kocsiszínbe vontatták. Ám utána a hajóknak is menekülniük kellett, a Budapestet körülfonó ostromgyűrű bezáródása előtt sikerült kihajózniuk. A fővárosban rekedt többi hajó a harcokban elsüllyedt. A németek végül 1945. január 18-án teljesen értelmetlenül felrobbantották a híd még épen maradt budai részeit (akárcsak a többi Duna-hidat).

A világháború után a hídroncs mellett először cölöphíd, majd pontonhíd épült Mistéth Endre terve alapján, utóbbit a köznyelv a Margit név becézésével Mancinak nevezte el. A megmaradt pillérekre a Ganz gyár épített új acél ívszerkezetet. Az útpálya és a gyalogosjárda korábbi 19,7 méteres szélessége 21,5 méterre bővült. Az újjáépített, eleinte csak félszélességű hidat 1947 őszén adták át a forgalomnak, a teljes szélességű hídon 1948. augusztus 1-én indult a forgalom.