A röntgen felfedezésével addig elképzelhetetlen dolgokat ismertünk meg az emberi testről
Wilhelm Conrad Röntgen egy más jellegű kísérlet során fedezte fel a titokzatos sugarat, és készítette el 1895. november 8-án az első röntgenfelvételt a felesége kezéről.
A röntgen felfedezése szó szerint átformálta az orvoslást, ám hosszú út vezetett idáig. 1895. november 8-án Wilhelm Conrad Röntgen fizikus jelentős tudományos előrelépést tett: röntgensugarakat figyelt meg, amivel számos területen, mindenekelőtt az orvostudományban tette „láthatóvá a láthatatlant”. Felfedezése ráadásul véletlenül történt a németországi wurzburgi laboratóriumában, ahol azt vizsgálta, vajon átjutnak-e a katódsugarak az üvegen, amikor közeli, de fekete papírba teljesen becsomagolt fényképezőlemezeken fény nyomát észlelte. A sugarakat ismeretlen, rejtélyes természetük miatt X-sugárzásnak nevezte el (angol nyelvterületen ma is így hívják). Röntgen ekkor szinte beköltözött a laborjába, ahol kísérletsorozatot végzett, hogy jobban megértse felfedezését. Megtudta, hogy a röntgensugarak a sűrűbb részek (pl. csontok) kivételével áthatolnak az emberi szervezeten is, amelyet így le lehet fényképezni. Kísérletei során az első röntgenfelvételt a felesége kezéről készítette. A sugárzás nálunk is használatos nevét Rudolf von Kölliker, neves würzburgi anatómus javasolta, Röntgen bemutató előadását követően. Nem véletlen, hogy felfedezését orvosi csodának minősítették, így a röntgensugarak hamarosan az orvostudomány fontos diagnosztikai eszközévé váltak. Röntgen lehetővé tette, hogy az orvosok először lássanak bele sebészeti beavatkozás nélkül az emberi test belsejébe – írja a History online történelmi portál.
A technológia és a felfedezés híre futótűzként terjedt, így alig két hónappal Röntgen kísérlete után Klupathy Jenő fizikus már Eötvös Loránd kezéről készített egy felvételt hazánkban, míg az Egyesült Államokban már kéztörések vizsgálatára használták. A röntgensugarakat 1897-ben a balkáni görög-török háború idején is bevetették, hogy a lövedékeket és a csonttöréseket megtalálják a betegek testében. A tudósok gyorsan felismerték a röntgensugarak előnyeit, de lassabban értették meg a sugárzás káros hatásait.
Kezdetben hitték, hogy a sugarak épp olyan ártalmatlanok, mint a fény, néhány éven belül azonban egyre többen kezdtek beszámolni a röntgensugárzás utáni égési sérülésekről és bőrkárosodásról. Amikor a röntgensugárzással rengeteget dolgozó Clarence Dally (Thomas Edison asszisztense) 1904-ben meghalt bőrrákban, a tudomány elkezdte komolyabban venni a sugárzás kockázatát. A röntgensugárzás kutatásában kiemelt szerepet kaptak a monarchiabeli Magyarország orvosai és kutatói: Réczey Imre sebészprofesszor Ferenc József kezéről készített felvételt, a nemzetközileg is ismert Hőgyes Endre orvoskutató pedig már 1896-ban a csontváz röntgen felvételéről közölt tudományos cikket.
„Korábban csak a boncolás, az emberi testbe történő behatolás állt az orvosok rendelkezésére, a test belsejében zajló folyamatok megismerésére, ez a felfedezés tényleg mindent megváltoztatott. Mindez óriási lökést adott az emberi testről való tudásunk növekedéséhez. A röntgensugár felfedezésétől egyenes út vezetett a képalkotó diagnosztika megszületéséhez Ennek fejlődését Nobel-díjak sora fémjelzi, és ezek sorában magyar felfedezések is találhatóak. Hevesy György 1943-ban kapta meg a kémiai Nobel-díjat a radioaktív izotópok anyagcserevizsgálatban történő alkalmazása terén végzett munkájáért, és szintén Nobel-díjat ért a számítógépes tomográfia (CT) és a mágneses rezonancia (MRI) vizsgálat kifejlesztése” – mutat rá dr. Bogner Péter, a Magyar Radiológusok Társasága (MRT) vezetőségi tagja, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Orvosi Képalkotó Klinika igazgatója a hozzánk eljuttatott közleményben.
A röntgen képalkotás hosszú ideig alkotta a képalkotó diagnosztika gerincét. Idővel kitágították a technológia korlátait: olyan megoldásokat alkalmaztak, mint például a kontrasztanyagok használata, amely révén lehetővé vált az érrendszer, a gyomor, a bélrendszer, avagy később a gerincvelő vizsgálata.
Wilhelm Röntgen számos elismerést kapott munkásságáért, köztük az első fizikai Nobel-díjat 1901-ben, de etikai okból soha nem próbálta meg szabadalmaztatni felfedezését. A röntgentechnológiát ma már széles körben használják az orvostudományban és az anyagtudományban is, de az olyan eszközökben is, mint például a repülőtéri biztonsági szkennerek. Röntgen 1923-ban bélrákban hunyt el, könnyen lehet, hogy a hosszú évek alatt, egyedül végzett kísérletei során kapott sugárzás hatására. Elneveztek róla hegycsúcsot az Antarktikán, de még kisbolygót is.