Egy bombázás miatt fedezték fel a kemoterápiát

1943. december 2-án a németek lebombáztak egy kulcsfontosságú szövetséges támaszpontot az olaszországi Bariban. A támadásban 17 hajó süllyedt el, több mint ezer amerikai és brit katona esett el, és több száz civil vesztette életét. A szövetségeseket a rajtaütés teljesen váratlanul érte, az esetre kis Pearl Harborként szoktak hivatkozni – írja a History.

A bombázásban a John Harvey nevű amerikai teherszállító is megsemmisült. A hajó fedélzetén titkos rakományt, mintegy 2000 mustárgázt tartalmazó bombát tároltak, a fegyvereket megtorlásként akarták bevetni, amennyiben Adolf Hitler gáztámadást rendel el.

A hajóról óriási mennyiségű gáz került a levegőbe, a mérgező anyag folyadékként pedig a tengerbe is bejutott. A szövetségesek megpróbálták leplezni a katasztrófát. Bár a támadásnak súlyos következményei lettek, az eset hozzájárult, hogy katonai orvosok kifejlesszenek egy új rákgyógyítási módszert, a kemoterápiát.

Az orvosok sem tudtak a méregről

Az amerikai Dwight D. Eisenhower tábornok és Winston Churchill brit miniszterelnök igyekeztek eltitkolni a szállítmányt, nehogy ürügyet adjanak a gázháborúra. Mivel az egészségügyi szakértőket nem értesítették a mustárgáz, más néven kén-mustár jelenlétéről, mit sem sejtve dolgoztak a helyszínen.

Az első éjszaka több túlélőről is úgy hitték, hogy sokkban és kimerültségben szenvednek. Az érintetteknek sikerült biztonságos helyre úszniuk a bombázáskor, a támadás után pedig morfiumot és pokrócot kaptak, majd a súlyos sérültek ellátásáig, 12-24 órán át hagyták, hogy olajban ázó egyenruhájukban várakozzanak. Az orvosok tudta nélkül így méregnek tették ki őket.

Hajnalra a páciensek bőre begyulladt s hatalmas hólyagok keletkeztek rajtuk. A szakértők ekkor arra gyanakodtak, hogy valamilyen vegyület okoz irritációt náluk, a betegek viszont nem reagáltak a standard kezelésre. A központból azt az utasítást adták, hogy besorolatlan bőrgyulladásként kell leírni az eseteket.

Nem sokkal később látszólag jó állapotú túlélők kezdtek el meghalni. A szakértők attól tartottak, hogy a németek gázt vetettek be, és vörös figyelmeztetést adtak ki a területre. Ekkor érkezett helyszínre Stewart Francis Alexander alezredes, a vegyi hadviselésre szakosodott fiatal orvos Eisenhower stábjának tagja volt.

Rájött, mi történt valójában

A brit hatóságok tagadása ellenére Alexander hamar felismerte, hogy mustárgáz áll a háttérben. A szakértő feladatának tekintette, hogy azonosítsa a méreg forrását, illetve hogy kiderítse, mennyien lehetnek érintettek.

Az orvosi adatok tanulmányozása után megállapította, hogy a John Harveytól indultak a tünetek. Amikor a búvárok felhozták a felszín alól a fegyverburkolatokat, kiderült, hogy azok 45 kilogrammos, amerikai gyártmányú mustárbombák maradványai.

Alexander 1943. december 11-én számolt be nyomozása eredményeiről. A méreg szövetséges forrásból származott, a páciensek ráadásul hosszan tartó kitettséggel néztek szembe.

Eisenhower elfogadta az adatokat, Churchill viszont tagadta, hogy mustárgáz volt Bariban. Mivel a háború kritikus szakaszban járt, nagyon szigorú cenzúrát vezettek be a vegyi katasztrófával kapcsolatban, az orvos jelentését így azonnal titkosították.

Új terápiát dolgoztak ki

Alexander főnöke, Cornelius P. Rhoads ezredes még időben észrevette az iratokat vizsgálva, hogy a méreg miként hatott a fehérvérsejtekre. Civilként az orvos a New York-i Memorial Hospitalban dolgozott a rák gyógyításán.

A több mint 617 érintett közül 83-an haltak meg, a kén-mustár mindegyiküknél elnyomta a sejtosztódást. A szakértő arra jutott, hogy a méreg segíthet a gyorsan osztódó, rosszindulatú, s az egészséges sejteket támadó fehérvérsejtek megfékezésében, Alexander adatainak köszönhetően így egy lehetséges rákterápiára bukkantak.

A jelentés alapján egy titkosított kutatás indult a Yale Egyetemen. A kísérletben egy stabilabb anyagot, nitrogén-mustárt használtak, és bebizonyosodott, hogy a méreg kis mennyiségben valóban alkalmas a rák kezelésére.

Rhoads 1945-ben meggyőzte a General Motors iparmágnásait, hogy támogassák a Sloan Kettering Institute for Cancer Research rákkutató intézetet egy modern laboratórium létrehozásában. Itt dolgozott az a csoport, amely a bari bombázás utáni nyomozásra alapozva kidolgozta a ma kemoterápiaként ismert eljárást. Az első, az amerikai gyógyszerhatóság által elfogadott kemoterápiás készítményt 1949-ben vezették be.