Máglyán átkozta el a királyt a templomosok nagymestere

A Szentföldön, a keresztes katonákból szerveződő templomos lovagoké volt a történelem egyik legismertebb lovagrendje, melynek történetét a Heritage Daily mutatta be. Az első keresztes hadjárat hódításai után rengeteg nyugati zarándok indult útnak a Közel-Keletre, az út azonban nagyon veszélyes volt. Hugues de Payns vezetésével 1118-ban hozták létre a Salamon-templom szegény lovagjainak rendjét, hogy megóvják az ide látogató keresztényeket.

A tagok szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat tettek, emellett elvárták tőlük, hogy a ciszterciekhez hasonlóan tartsák a böjtöket és virrasztásokat. A templomosok II. Balduin jeruzsálemi király támogatását élvezve a Templom-hegyen alakították ki főhadiszállásukat. A rend idővel a világ első kvázi multinacionális vállalatává alakult, gazdasági létesítményei Szentföld- és Európa-szerte megjelentek.

Elképesztő hatalmuk volt

A kezdeti sikerek után a 12. században a szentföldi keresztény hatalom a belső széthúzás, illetve a muszlim erők egyesülése miatt meggyengült. Jeruzsálem és más kulcsfontosságú erődök elvesztését követően a templomosok előbb Akkóba és más városokba, majd ezek 13. századi bukása után a ciprusi Lemeszószba költöztek át.

A Földközi-tengeren található Arvád szigetén is működött egy helyőrségük, a 14. században viszont ez a terület is elveszett a Mamlúk Birodalom hódítása miatt. Ez volt a Szentföld utolsó keresztény erődje.

A funkcióját vesztett rend támogatottsága megcsappant, de a lovagok gazdasági ereje Európában töretlen maradt. Ebben az is segített, hogy a rend az állam az államban alapon tudott működni sok országban. A templomosoknak ráadásul saját, állandó hadseregük is volt, amely csak a pápának tartozott felelősséggel. Mindez komoly feszültséget okozott.

V. Kelemen pápa 1305-ben döntött úgy, hogy érdemes összevonni a templomos és az ispotályos rendet. V. Kelemen Jacques De Molay és Fulk de Villaret nagymesterekért küldetett, a tárgyalás előtt pedig a templomos de Molay több vádat is megvitatott a pápával, amely rendjét érte. A pletykák egy korábbi templomostól származtak, és IV. (Szép) Fülöp francia király udvarában terjedtek.

Elátkozta a királyt

A pápa az uralkodó támogatását kérte a nyomozásban, de IV. Fülöp saját céljaira használta fel a helyzetet. Döntése hátterében vagy a rend felé fennálló tartozása, vagy a templomosok hatalmától való félelme állt.

A király 1307. október 13-án, pénteken rendelte el a nagymester és a lovagok letartóztatását. A renddel szemben rengeteg vádat fogalmaztak meg, többek között csalással, homoszexualitással, bálványimádással, tiltott szertartások bemutatásával és keresztényellenességgel gyanúsították meg őket. IV. Fülöp minden bizonnyal az eretnekektől, boszorkányoktól és démonoktól való félelemre játszott.

Kínzás hatására több érintett is elismerte bűnösségét. A vallomások tükrében V. Kelemen elrendelte, hogy Európa uralkodói fogják el a templomosokat, birtokaikat pedig vegyék el. Sok rendtagot végeztek ki, és magát De Molay-t is megégették 1314-ben a Szajnán található Île aux Javiaux szigetén. A hagyomány szerint a máglyán a nagymester megátkozta IV. Fülöpöt és utódjait, ez a történet az alapja Maurice Druon: Az elátkozott királyok című regénysorozatának.

A templomos rendet a pápa hivatalosan 1312-ben számolta fel, vagyonuk jelentős része az ispotályosokhoz került. A portugál I. Dénes király nem támogatta az üldöztetést, a rend itt Krisztus Lovagrendjeként alakult újjá 1319-ben. A szervezetet 1789-ben szekularizálták, és még ma is működik.