Az orvoslás történetének különleges alakja

A gyógyszeres terápia úttörője, aki bizonyos tekintetben megelőzte korát. Többször indult vándorútra, ahol ismereteit professzoroktól, valamint füvesasszonyoktól, bábáktól szerezte.

Phillipus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim néven született a svájci Einsiedeln-ben. Apja orvosként dolgozott, sokat tanult tőle, ám bányászoktól  hallott olyan fémekről, melyek a föld alatt „nőnek”. Korán betekintést kapott a fémgyártás és a kémia rejtelmeibe. Véleménye szerint a higany, az ólom, az arzén és az antimon használható a gyógyításban, és mindenben van méreg, csak az adagtól függ, hogy az méregként viselkedik-e vagy sem. Az arzént bizonyos paraziták elpusztítására, az antimont pedig tisztítószerként használták.
Paracelsus nevéhez köthetjük az úgynevezett laudanum, vagyis az ópiumtinktúra feltalálását. Azt is megértette, hogy az ópium jól oldódik alkoholban. Mondhatni fausti karakterként élte életét, szomjazta a tudást és folyton vándorúton volt. Sokan tartották arrogánsnak, akiből hiányzott a tapintat. Hitte, hogy a fogadóstól, a borbélytól vagy a nomád népek vezetőitől többet lehet tanulni, mint Arisztotelész vagy Galenus száraz tanításaiból, illetve korának elismert orvosi tekintélyeitől. Úgy vélte, hogy „az egyetemeken nem tanítanak mindent, ezért az orvosnak fel kell keresnie a javasasszonyokat, a varázslókat, a vándorlókat, a rablókat, a betyárokat, és tanulni tőlük. Az orvosnak utazónak kell lennie… Az igazi tudás tapasztalat. A tudatlan orvosok a pokol szolgái, akik betegeket kínoznak” – írja az American Association for the Advancement of Science online tudományos portál.

Paracelsus orvosi eredményei kimagaslóak, a legpontosabb leírást adta a szifiliszről, amivel magára haragította Nürnberg város tanácsát. Azt is állította, hogy ez a betegség megfelelő higanyvegyületekkel gyógyítható. Elsőként fedezte föl a kapcsolatot a golyva és az ivóvízben található ásványokkal. A betegségeket az egyensúly megbomlásának tekintette, szerinte az egészséges ember tökéletes harmóniában egyesíti a három alkímiai alapelemet: a ként (férfi), a higanyt (nő) és a sót (semleges). Egy legenda szerint megkapta a bölcsek kövét is a legendás reneszánsz alkimistától, Trismosini Salamontól.

Bár Paracelsusra ma úgy gondolunk, mint az első orvosra, aki összekapcsolta a gyógyítást és a vegytant, ám ő írásait teletűzdelte asztrológiával és misztikával, miközben a vegyszerekből készült készítményeiről is úgy beszélt, mintha egy mágiatankönyv (grimoár) szövegrészei lennének.
Paracelsus rejtélyes körülmények között halt meg 1541. szeptember 24-én, Salzburgban egy fogadóban.