Brüsszel legikonikusabb épülete, Európa egyik legszebb hercegi rezidenciája
A brüsszeli királyi palota az alkotmányos Monarchiát szimbolizálja, ami a város egyik legszebb épülete.
A brüsszeli királyi palota az a hely, ahol Belgium királya és királynője vendégül látja a látogató államfőket, és királyi formalitásokkal tölti napjait, a hozzá illő pompával és kifinomultsággal. Az 1820 és 1934 között épült neoklasszikus palota a város történelmi Kunstberg negyedében található. Ráadásul az azt körülvevő, 1776-ban megálmodott Warande park hasonlóan impozáns, tele műemlékekkel, szökőkutakkal és tavakkal. De a története még ennél is magával ragadóbb.
„A várost uraló, Coudenberg-hegyen álló brüsszeli palota minden kétséget kizáróan Európa egyik legszebb hercegi rezidenciája, amelynek múltja egészen a 12. századig nyúlik vissza. A brabanti hercegek a 13. században döntöttek úgy, hogy központi politikai szerepet adnak Brüsszelnek, így a korábban védelmi célokat szolgáló kastély a következő évszázadban a diplomaták találkozóhelye és a szórakozás kiváló helyszíne lett. Amikor azonban a Brabanti Hercegség III. (Jó) Fülöp burgundi herceg kezébe került, a város igyekezett a gazdag hercegeket, a kor nagy költekezőit odavonzani a palotába. Brüsszel vezetése ennek érdekében 1452 és 1460 között megépített egy tekintélyes állami bankett termet, az úgynevezett Aula Magnát. A 16. század első felében a burgundi hercegek utóda, V. Károly német-római császár személyesen felügyelte az épület további fejlesztését; uralkodása idején impozáns gótikus stílusú kápolna épült. De a palota többi szárnya sem maradt ugyanolyan: a főépületet, kibővítették, megemelték, új ablakokat építettek be és hatalmas, szobrokkal díszített galériát emeltek. Ez a hatalmas komplexum alakult át aztán az évszázadok során brabanti, burgundi, spanyol és osztrák stílusban, mivel minden uralkodó szerette volna rajta hagyni a maga védjegyét. Kifinomult műalkotások kerültek a falakra, a legkényesebb kárpitok és hímzések a szobákba, fényűző ezüst- és aranytárgyak a polcokra, pazar nyomtatott könyvek a könyvtárba, faragott szobrok és mellszobrok, valamint a legfinomabb üveg- és porcelán alkotások a termekbe. Az uralkodók nem feledkeztek meg számos neves művész, mint például Tizian, Rubens vagy Brueghel festményeiről” – ismertük meg a királyi palota történetét a helyszínen, bár az épületbe nem léphettünk be, miután az csak korlátozott ideig látogatható minden évben, ami általában akkor van, amikor a király és a királynő szabadságon vannak.
A palota történetéhez kapcsolódik egy tragédia is. 1731. február 3-án Habsburg Mária Erzsébet főhercegnő (aki élénken támogatta a város zenei életét), az Osztrák Németalföld császári helytartója, az akkoriban regnáló VI. Károly német-római császár testvére épp visszavonult a brüsszeli palotában található szobájába, ám annyira fáradt volt, hogy nem oltotta el a gyertyákat. Hamarosan tűz keletkezett, ami a faburkolaton keresztül gyorsan átjutott a szomszédos helyiségekbe. A palota őrei egész éjszaka oltották a tüzet az akkori, rendelkezésükre álló eszközökkel: bőrvödrökkel. Bár a városi milícia gyorsan odaért, ám a protokoll szigorú betartása (amely hivatalosan megtiltja a kormányzó magánszobáiba való belépést) megakadályozta, hogy a tűzoltók hatástalanítsák a tűzfészket.
Az 1731-es tűzvészben a palota fele elpusztult, ezért az udvar a szomszédos Nassau-házba költözött, amely Lotharingiai Károly leendő palotájaként szolgált. A romokat mintegy negyven évig érintetlenül hagyták, ami akkoriban az „égett udvar” becenevet kapta a közemberek körében. Csak az 1770-es években találkozott a politikai akarat és a pénzügyi feltétel, amely egy nagyszabású építészeti projekt keretében kívánta újjáépíteni az egész területet. A régi palota romjait, valamint számos környező épületet a földdel tettek egyenlővé, hogy így alakítsanak ki egy új teret, a Place Royale-t. Az egykori kertek helyére egy szintén neoklasszikus stílusú parkot alakítottak ki, a Coudenberg egykori lejtői pedig eltűntek.
1965 óta hagyomány, hogy a brüsszeli palotát a július 21-i nemzeti ünnep után, minden nyáron megnyitják a nagyközönség előtt. A létesítmény általában július végétől szeptember elejéig tart nyitva.