A királynő, aki szponzorálta Kolumbusz útját

1451. április 22-én született I. Izabella, kasztíliai királynő, a spanyol történelem egyik legjelentősebb uralkodója. Királynőjeként különösen hosszú ideig, 1474. december 11-től egészen 1504. november 26-án bekövetkezett haláláig uralkodott. Bár sokat kellett küzdenie azért, hogy megszerezze magának a trónt, a királynő végül csökkentette országában a bűnözést, átszervezte a kormányt és kivezette Spanyolországot az adósságból, amelyet idősebb féltestvére, IV. Henrik hagyott rá, akinek halála után (1474) kitört az örökösödési háború. Izabellát ugyan egy főúri rend támogatta, ám V. Portugáliai Alfonz megtámadta Kasztíliát, tehát az új királynő első pár éve polgárháborúktól volt terhes.

Aragóniai János halála után születhetett meg a kasztíliai és aragónia perszonálunió, és ezzel létrejött az egységes Spanyolország, bár a politikai egyesülésre még várni kellett és további belső csaták nehezítették a királynő uralkodását.

Férjével, II. Ferdinánd aragóniai királlyal egy előretolt főhadiszállást hoztak létre Santa Fénél, és ebben az időben állapodott meg Kolumbusz Kristóffal, aki támogatását kérte expedíciójához.

A királyi pár Alcalá de Henaresben, 1486. január 20-án fogadta először kihallgatáson a genovai születésű tengerészt. Kolumbusz Kristóf több lehetőséggel is kecsegtette Izabellát és Ferdinándot: Kína és Japán, valamint az „Indiák” elérését ígérte az Atlanti-óceánon át. Terveinek hivatalos vizsgálata azonban elég hosszú időt vett igénybe, ráadásul többen ellenezték azt. Végül csak hat év múlva, 1492. április 17-én, Granada visszafoglalása után állapodtak meg a pénzügyi támogatásról Santa Fé városában. Az utazást elsősorban a királynő szorgalmazta, és Kolumbuszt admirálissá és a meghódítandó területek alkirályává tette.