Játékok lehettek a bagolyfigurák, nem istenségek
Mintegy 5000 éves, palába vésett bagolyfigurák ezrei kerültek elő az Ibériai-félszigeten, sokáig úgy vélték, valamilyen istenséget, esetleg holtakat képviselhettek.
A palakőzetből faragott, bagolyszerű figurákat tömegesen állították elő a rézkorban az Ibériai-félsziget délnyugati részén, a tárgyak díszítettsége, részletessége, minősége változatos volt. Az alkotások ezelőtt 5500-4750 évvel születtek, sírokban s gödrökben egyaránt megtalálták őket a régészek, és rituális szerepűnek, valamiféle istenségnek, esetleg a holtak megtestesítőinek vélték őket a szakemberek. A baglyok minden más állatnál emberszerűbb arccal, előrefelé néző szemekkel, s nagy fejjel rendelkeznek, ez indokolhatta az ábrázolásukat. Sok figurán két lyuk is volt a szemek felett, valószínű egy befűzött zsineggel lehetett nyakba akasztani – ám azok átlag több mint 30 dekásak voltak, ami nem ideális tömegű nyakban viseléshez.
A Doñana Biológiai Állomás (CSIC) kutatói azonban a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányukban cáfolták ezt az elképzelést, és arra jutottak, hogy gyerekjátékok lehettek, és gyerekek készíthették őket, a helyi bagolyfajokat megmintázva. A korabeli ibériai területen a már földművelő ember közelében igen gyakoriak voltak a fülesbaglyok és a kuvikok, ezeket jól ismerhették a kor emberei. A pala a területen bárhol rendelkezésre állt, és akár egy kis hegyes kaviccsal is ki lehetett faragni-vésni a mintázatokat.
A kutatók 100 figurát elemeztek, s osztályozták, mennyire hordozzák a baglyokra jellemző hat külső vonást: nagy kerek szem, tollfül, lapos arckorong, csőr, szárnyak, mintázott tollak. Emellett a kutatók 4-13 éves gyerekek bagolyrajzaiból szintén 100 példányt összegyűjtöttek, majd ezeket a figurákhoz hasonlóan osztályozták. Ezek az osztályozások azt mutatták meg, hogy voltaképp mennyire voltak komplexek a figurák, illetve a gyerekrajzok. Számos módszerrel ellenőrizték és meg is bizonyosodtak arról, hogy a figurák valóban bagolynak látszanak mások számára is.
A kutatók a két lyuk okát is feltárták: mivel a pala amellett, hogy nagyon könnyen faragható, egyúttal könnyen sérül is. Emiatt a baglyok fején lévő jellegzetes tollpamacsot („fület”) nem lehetett volna úgy ábrázolni, hogy az tartós legyen. Egyszerűbb és izgalmasabb volt lyukakat fúrni a figurák fejére, ahová aztán valódi tollakat illeszthetett be a tulajdonosa, és máris egy élethű fülesbagoly-játékot tarthatott a kezében. Ne feledjük el, hogy a pala nagyon sokáig a füzetet helyettesítette az írásoktatásban, így abban biztosak lehetünk, hogy nem okozott problémát egy gyereknek a bagolyfigurákat megalkotni. A figurák kidolgozottsága és a gyerekek bagolyrajzai közti nagy fokú hasonlóság alapján ugyanis a kutatók úgy vélik, a tárgyakat nem valamiféle erre szakosodott kézműves alkotta, hanem maguk a gyerekek, fiatalok. A rajzolt madarakon felismerhető részletek pedig egyértelmű egyezést mutattak a gyerekek életkorával, feltehetően a faragott baglyokkal ugyanez a helyzet. E tárgyak segítségével pedig bepillantást nyerhetünk a rézkori társadalom gyerekeinek életébe, viselkedésébe is.