Egy találmány, amely segített életeket menteni és csatákat nyerni

Martha Jane Coston Baltimore-ban született 1826. december 12-én. Tizenhat évesen azonban megszökött egy számára igencsak vonzó, fiatal feltalálóval, Benjamin Franklin Costonnal. A pár boldogsága a következő öt évben töretlennek tűnt, négy gyermekük született. A huszonegy éves Martha 1847-ben azonban hirtelen megözvegyült és pénz nélkül maradt. Ekkor találta meg az elhunyt férje naplójában a színes fáklyákra vonatkozó leírásokat. Úgy döntött, hogy megpróbál ő maga megtervezni egy működő jelzőlámpát, ezért több hónapon keresztül dolgozott szorgalmasan az ötlet megvalósításán.

„Túl sok helyet foglalna és az olvasóimat is fárasztaná, ha most belemennék a férjem ötletének tökéletesítésére tett erőfeszítéseim minden részletébe. Az általam alkalmazott és elbocsátott férfiak, a kísérletek, amelyeket magam végeztem, a szélhámosok, akik nyomást gyakoroltak rám, szinte elkedvetlenítettek; de… kincsként értékeltem minden kis lépést, amit a helyes irányba tettem: a haditengerészeti tisztek tippjeit és a különféle testületek véleményét, amelyek lehetőséget adtak a kísérletekre. Végre sikerült tiszta fehér és élénk vörös fényt kapnom” – írta emlékirataiban, amit az Engineer Girl online portál idéz.

Férjére emlékezve, Martha mintegy tíz éven keresztül dolgozott együtt tudósokkal és katonatisztekkel, hogy kikísérletezzék a hosszútávon világító fáklyát. Az eszköznek ugyanis elég egyszerűnek kellett lenniük ahhoz, hogy kódolt színkombinációkban lehessen használni. Világosnak, tartósnak és hosszú élettartamúnak is, hogy hatékony eszközei legyenek a hajók és a szárazföld közötti kommunikációnak. Egy családi kirándulás alkalmával a feltalálónő látott egy tűzijátékot és rájött hogyan építheti be azt a terveibe. Ezt a technológiát használva kidolgozott egy az eredeti tervet, amit a Pyrotechnic Night Signals nevű fáklyarendszerré fejlesztett. Ekkor született meg a ma is ismeretes vörös-fehér-zöld „pirotechnikai éjjeli jelző”.

Martha Jane Coston 1859. április 5-én kapta meg a jelzőrakéták szabadalmát, mely egy színes rakétákkal működő jelzőrendszer volt hajók egymás közötti vagy szárazföldi bázisokkal való kommunikációjára.
Az amerikai haditengerészet ezután 20 ezer dollárt fizetett neki a fáklyák szabadalmi jogáért, de úgy tartják, hogy a töredékét fizették csak annak amit valójában ért. Aláírták a gyártási szerződést, így az ő rendszerét használta innentől fogva Franciaország, Olaszország, Dánia, Hollandia és Haiti is. Ezek a színes jelzőrakéták végül egy olyan kommunikációs rendszer alapjául szolgáltak, amelyek segítettek életeket menteni és csatákat nyerni az amerikai polgárháború alatt. Néhány történész úgy véli, hogy a jelzőrakéták segítették az Uniót a háború megnyeréséhez.

A fényes, hosszan tartó jelzőfáklyák rendszere valóban forradalmasította a haditengerészeti kommunikációt. Még ma is használják és életek ezreit mentette meg.