Ez a település a hűség városa

Az 1921. december 14-én kezdődő népszavazáson 24 072 szavazatból végül 15 343-an adták le a voksukat Magyarország mellett, 8227-en szavaztak az Ausztriához való tartozásról, míg 502 szavazat érvénytelen lett.

„Az I. világháború utáni békeszerződés ugyan Ausztriának ítélte Sopront, ám a velencei egyezmény nyomán a lakosság szavazással dönthetett a város jövőjéről. 1921. december 14-én Sopronban és december 14-16. között a környező nyolc településen tartott népszavazás eredményeként Sopron és mellette fekvő települések a Magyarországhoz tartozás mellett döntöttek. A meghatározó nap emlékét a Tűztorony Fő tér felőli oldalán az 1928-ban készült
Hűségkapu idézi fel, rajta a felirattal: „A nemzet Sopronnak”. A kapu másik oldala felett is látható városcímerbe bekerült a Civitas Fidelissima (a leghűségesebb város) felirat, amely címet a magyar Nemzetgyűlés 1922-ben adományozta a városnak. A magyar kormány 2001-ben elfogadott rendelete pedig a Hűség Napjává nyilvánította december 14-ét, a soproni népszavazás jelentősége előtt tisztelegve” – írja a Sopron Város Önkormányzata által kiadott kiadvány, amely a település történetét foglalja össze helytörténeti szakértőkkel.

De mi is történt pontosan? A győztes nagyhatalmak 1919. szeptember 10-én békeszerződést írtak alá Ausztriával a franciaországi Saint Germain-ben: ezt egyfajta jutalomnak szánták azért cserébe, mert az ország nem egyesült Németországgal a szövetségesek ellen. Az osztrákok is kaptak egy ígéretet, mégpedig, hogy cserébe hozzájuk csatolják Magyarország nyugati területének három (Moson, Sopron és Vas) megyéjének ötven nagyközségét és kettőszázhetven kisközségét, valamint Ruszt, Kismarton és Sopron városokat.

„Itt már csak egy csoda segíthet!” – imádkoztak az emberek, akik egész Sopronban istentiszteletet tartottak abban reménykedve, hogy talán valami történni fog az utolsó pillanatban.

Történt is. Amikor 1921. szeptember 8-án a Bányászati, Kohászati és Erdészeti Főiskola többnyire katonaviselt diákjai úgy döntöttek, hogy ellenállnak Ágfalva mellett az oda bevonuló osztrák csendőröknek. Bár többen elestek, mégis néhány megszállt burgenlandi terület visszakerült a magyarokhoz, ami miatt újrakezdődtek a tárgyalások. Az osztrák és magyar fél végül 1921. október 13-án, Olaszország közvetítésével ült tárgyalóasztalhoz Velencében, ahol megegyezést kötött. Ennek értelmében hazánk átengedte a burgenlandi sávot, viszont úgy döntött, hogy Sopron és környékének nyolc települése (Bánfalva, Ágfalva, Rákos, Boz, Harka, Kópháza, Balf és Nagycenk) hovatartozásáról népszavazás fog dönteni. Ez összesen egy összesen 257 négyzetkilométeres területet jelentett.

A soproni tisztségviselők ezután átvizsgálták az előző évi népszámlálás adatait és világossá vált számukra, hogy ha a magyarok és a horvát nemzetiségűek összefognak, akkor meglehet a magyar többség. Elkezdték tehát a lakosságot megnyerni az ügy érdekében; az eszközökben nem válogattak. A soproniak végül december 14-én járultak szigorú ellenőrzés mellett az urnákhoz, a környező községek pedig két nappal később.

„Végül december 10-én ismét plakátok közölték magyar, német és horvát nyelven Sopron lakosságával, hogy a városban december 14-én, míg a környező 8 községben december 16-án lesz a népszavazás, titkosan, mégpedig úgy, hogy minden szavazó egy borítékot kap két cédulával. Az egyik cédula kék színű volt, Magyarország felírással, míg a második cédula narancsszínű volt Ausztria felírással. Aki Magyarországra szavaz, az Ausztria céduláját kettéhasítja, és így teszi vissza a két cédulát a borítékba, amelyet leragaszt. És megfordítva: aki Ausztriára szavaz, az a kék cédulát szakítja széjjel” – emlékezett vissza feljegyzéseiben Dr. Házi Jenő városi főlevéltáros.

Végül a soproniak 91 százaléka élt szavazati jogával: 77, 4 százalék voksolt Magyarország mellett, míg egyes források szerint Nagycenk lakosságának 100 százaléka döntött a maradás mellett, Gróf Széchenyi István örökségének megfelelően. A többi községben már nem volt ilyen nagyarányú a hazánk mellett voksolók aránya, ám a végeredmény 65 százalékban a maradás mellett döntött. A népszavazás eredményét Párizsban vette tudomásul a nagykövetek tanácsa december 21-én, és így Sopron 1922. január 1-jén hivatalosan is visszakerült Magyarországhoz.