A szemorvos, aki megalkotta az eszperantó nyelvet

Van egy nyelv, ami többek szerint sokkal könnyebben tanulható, mint például az angol, a francia vagy a német. Az első világháború után emiatt olyan népszerűvé vált, hogy az új nyelvet Európa-szerte több iskola felvette a tantervébe is. Ez a nyelv az eszperantó, amelyet Ludwig Markovics Zamenhof „alkotott meg”.
A férfi élete során számos álnevet használt, eszperantósított álneve: Lazaro Ludoviko Zamenho, a leginkább közismert álneve Ludwig, amelyet 1905-1917 között vett fel, lengyelül: Ludwik Łazarz Zamenhof, míg a születési neve Eliezer Levi Samenhof. De ki volt ez a tudós, akinek az eszperantó nyelvet köszönhetjük?

„Byalistokban (ma: Białystok) születtem 1859. december 15-én. Apám is, nagyapám is nyelvtanárok voltak. A nyelvek számomra mindig a legkedvesebbek tárgyak közé tartoztak. Leginkább azt a nyelvet szerettem -, amelyen neveltek -, vagyis az orosz nyelvet. Nagy szorgalommal tanultam, arról ábrándoztam, hogy valamikor nagy orosz költő lehetek. Örömmel tanulgattam más nyelveket is, de azok inkább elméletileg, mint gyakorlatilag érdekeltek. Mivel sohasem volt lehetőségem gyakorolni azokat, így csak magamban olvasgattam, de nem hangosan őket. Ezért csak három nyelven (oroszul, lengyelül, németül) beszéltem folyékonyan, a francia nyelvet könnyedén olvastam, kevésbé és rosszul beszélem. Ezeken kívül kb. nyolc nyelvet tanultam még, melyeket csak nagyon kicsit és csak elméletileg ismerek. Gyermekkoromban szenvedélyesen szerettem az orosz nyelvet, és az orosz birodalmat. Ám hamar meggyőződtem arról, hogy szeretetemet gyűlölettel fizetik, hogy ennek a nyelvnek és országnak kivételes vezetői, embernek nevezik magukat, akik bennem is csak egy jogtalan idegent látnak, mindenki gyűlöl, nem tisztel és elnyomják testvéreimet. Láttam, hogy a városomban lakó nemzetiségek kölcsönösen gyűlölik és üldözik egymást, ettől sokat szenvedtem és olyan boldog időről kezdtem álmodozni, amikor elmúlik majd a nemzeti gyűlölet, amikor létezik majd egy nyelv és ország, mely teljes joggal tartozik használóihoz és lakóihoz, amikor az emberek kölcsönösen megértik egymást” – írta maga Lazar Markovics Zamenhof az életéről, amit az Eszperantó Alapítvány idéz.

Ahogy meséli, Byalistokban járt reálgimnáziumba, amit azonban egy súlyos betegség miatt abba kellett hagynia, így tanulmányait újra és újra kezdte, majd folytatta. Amikor a család Varsóba költözött, Zamenhof otthon maradt, hogy a latin és a görög nyelvet tanulja. Miután befejezte később gimnáziumi tanulmányait, beiratkozott a moszkvai egyetem orvosi karára. Ahogy fogalmaz, társai sok nemzetiség képviselői voltak és ez tovább erősítette benne a törekvést, az „emberi család egyesítésére”.

„Szüleim anyagi helyzete nagyon rosszul alakult, már nem tudtak Moszkvában taníttatni, és ezért 1881-ben visszatértem Varsóba, az ottani egyetemre jártam és 1885. január elején fejeztem be tanulmányaimat. Vejseje faluba utaztam, hogy orvosi praxisomat megkezdjem. Néhány hónapi praktizálás után arról győződtem meg, hogy a közösségi orvosi praxis nekem nem megfelelő, mivel igen érzékeny vagyok és nagyon zavartak a betegek (haldoklók) szenvedései. Eztán visszamentem Varsóba és úgy határoztam, hogy nyugodtabb szakmát, nevezetesen a szemészetet választom. Hat hónapig egy varsói kórház szemészeti részlegénél dolgoztam, majd kevés időt az egyik bécsi klinikán tanultam. 1886 végén szemészeti praxist kezdtem Varsóban. Akkor ismerkedtem meg feleségemmel, Klara Silbernikkel Kovnoból. 1887. augusztus 9-én megnősültem. Előtte menyasszonyomat tájékoztattam ötletem lényegéről és jövő tevékenységem tervéről. Megkérdezem tőle, hogy hozzám tudja-e kötni sorsát? Ő nem csupán beleegyezett ebbe, de teljes rendelkezésemre bocsátotta a birtokában lévő pénzét is. Mely lehetőséget adott – kiadó, hosszan tartó keresgélése után – az első négy brosúrám (eszperantó, orosz, lengyel német és francia nyelvű tankönyvek) kiadására” – sorolja Lazar Markovics Zamenhof.

A férfi az első könyvét, az „Unua Libro”-t „Dr-o Esperanto” néven adta ki 1887. júl. 26-án. Ebből az álnévből lett a nyelv neve eszperantó. A kiadott kötetek között volt az „Aldono”, a „Nega Blovaro”, a „Gefrato”, a „Dua Libro” és az „Aldono” könyvek; a német középszótár, a teljes orosz, angol szótár, és egy svéd tankönyv; illetve egy címjegyzék. Zamenhof a nyelvnek a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv), a tankönyvnek pedig az Unua Libro (Első könyv) nevet adta. Az első kötet oroszul jelent meg, utána pedig eszperantó, lengyel, német és francia nyelveken.

Eszperantó képeslap Angliából.

Forrás: Culture Club/Getty Images

Számos hirdetést adott fel és nagyszámú könyvet küldött szét, ám a sikerre még sokáig kellett várni. Orvosi praxisát csak nehezen tudta fenntartani, az „eszperantó tervezet” pedig a család pénzének nagy részét felemésztette, ezért sokat kellett nélkülözniük. Zamenhof csak 1901-ben dőlhetett egy kicsit hátra, mert bevételei ekkora fedezték teljesen a kiadásokat. Az első Eszperantó Világkongresszust (Universala Kongreso-t) 1905-ben, a franciaországi Boulogne-sur-Mer kisvárosban rendezték, ahol elfogadták az úgynevezett Fundamentót, az eszperantó megváltoztathatatlan alapját, amely 16 egyszerű szabályból áll. Zamenhof 1912-ben a krakkói kongresszuson lemondott minden mozgalmi tisztségéről és visszavonult a nyilvánosság elől. Azt hangoztatta, hogy ő nem a nyelv alkotója, csak annak elindítója.