Három hajónyi tearakományt öntöttek a tengerbe
1773. december 16-án tartották a „bostoni teadélutánt, tiltakozásul az ellen, hogy a britek aranyáron mérték a teát az észak-amerikai gyarmatokon.
A britek bajban voltak, és mindez egy elsőre banálisnak hangzó ok, a tea miatt. A bostoni teadélután nevével ellentétben nem egy vidám partit jelentett, ahol az emberek teát ittak és közben felhőtlenül beszélgettek. Sokkal inkább az amerikai történelem egyik legmeghatározóbb eseményéről van szó, több forrás szerint a függetlenségi háború közvetlen előzményéről.
De mi is történt pontosan? A 18. században az amerikai angol gyarmatokon kilencszeresére nőtt a telepesek száma, ebben London azonban kitűnő pénzszerzési lehetőséget látott, ezért a lakosságot plusz vámokkal és adókkal sújtották. A feszültség mindkét oldalon nőtt. A megemelkedett közterhek miatt Bostonban hamar elszabadultak az indulatok: már 1770-ben sem tudták visszatartani a feldühödött tömeget. De ez még csak a kezdet volt. A korona többször is megpróbálta megadóztatni a gyarmatokat, két adót pedig folyamatosan fenntartott: egyet a cukorra, egyet pedig a teára. Egy törvény közben arra kötelezte a gyarmatokat, hogy a magas adókkal sújtott teát vegyék meg Nagy-Britanniától az ugyanolyan jó minőségű holland áru helyett. Ez indította el a lavinát, amely 1773. december 16-án estefelé érte el tetőpontját a bostoni kikötőben – írja a BostonTeePartyShip online portál.
Thomas Hutchinson kormányzó engedélyezte, hogy három teát szállító hajó jöjjön a bostoni kikötőbe, ám mielőtt az adót beszedhették volna, a bostoniak „intézkedtek”. A hideg decemberi éjszakán a radikális városlakók megrohamozták a hajókat. Titokban felszálltak a Griffin’s Wharfnál kikötött három hajóra, melyek a British East India Company teáját szállították. Mindössze három óra alatt összesen 342 láda (41 700 kilogrammnyi) teát semmisítettek meg és dobtak a vízbe. A baltákkal felszerelt elkövetők bennszülött amerikaiaknak álcázták magukat, ezért később sem tudták őket azonosítani.
„Indián jelmezbe öltöztem, és baltát vittem magammal, amit én és társaim tomahawknak neveztünk el. Miután egy kovácsműhelyben szénporral befestettem az arcomat és a kezemet, elmentem a Griffin rakpartra, ahol a teát szállító hajók horgonyoztak… A parancsnokunk ekkor utasított bennünket, hogy nyissuk ki a hajón lévő csapóajtókat, vegyük ki az összes teásládát és dobjuk a vízbe, mi pedig azonnal nekiláttunk a parancs végrehajtásához. Először a ládákat hasítottuk szét a tomahawkkal, hogy a tea minél előbb vízbe kerüljön. Körülbelül három óra alatt feltörtük és kidobtuk a hajón található összes tealádát, miközben a többi, hajón lévő társaim ugyanígy, ugyanabban az időben szabadultak meg a teától. A brit fegyveres hajók körülvettek bennünket, de nem próbáltak szembeszegülni velünk” – áll a bostoni teadélután egyik 1773-as beszámolójában, amit a US History online portál idéz.
A kár modern amerikai dollárban kifejezve meghaladta a háromnegyedmilliót. Végül a Brit Kelet-Indiai Társaság egyetlen, a 13 gyarmatra szánt teásládája sem érte el rendeltetési helyét és egyetlen amerikai gyarmatosító sem ihatott egy csésze teát sem.
A bostoni teadélután következményével és óriási hatásával talán senki sem számolt; az esemény vezetett ugyanis közvetlenül az amerikai függetlenségi háború kirobbanásához 1775. április 19-én.