Betegségek sújtották a középkori várost

A kora középkorban számtalan veszélyes fertőzés volt jelen a településen.

Egy új tanulmányban a szakértők egy németországi kora középkori temetőt vizsgálnak – számol be a Live Science. Az eredmények alapján a falulakók több mint egyharmada fertőző betegségben szenvedett.
Joanna Bonczarowska, a Kieli Egyetem munkatársa és kollégái 70 személy csontjait és DNS-t elemezték, a maradványok Lauchheim mellett kerültek elő. Az érintettek a Merovingok idején, az 5-8. század között éltek.
Az elhunytak több mint 30 százalékánál hepatitis B-t, parvovírus B19-et, variolavírust, illetve Mycobacterium leprae-t mutattak ki. A parvovírus kiütést, a variolavírus himlőt, a baktérium pedig leprát okoz. Hét személy esetében két kórokozó is jelen volt.
A kutatók a foggyökérből kivont DNS, valamint a csontok elemzése révén tudtak következtetni az adott elhunyt betegségére. Egy fiúgyermek maradványai a többi között is különösen érdekesnek bizonyultak, az érintett szervezetében a hepatitis B, a parvovírus B19 és a Mycobacterium leprae is jelen volt. A 7-8. században a lepra az Alpoktól északra még nem igazán terjedt el.
Hogy egy vidéki, kis közösségben miért volt jelen ennyi betegség, arra több magyarázat is van. Az egyik tényező a kis jégkorszak nevű éghajlati átalakulás lehetett, ami a terméshozam csökkenésével járt. A kevesebb táplálék miatt legyengülhetett az emberek immunrendszere, ami növelhette a fertőzés kockázatát.