A kriptontöltésű izzólámpa kifejlesztője

Bródy Imre 1891. december 23-án született Gyulán egy jómódú polgári családban. Az elemi, majd a polgári iskola első osztályát szülővárosában végezte, 1902 és 1909 között pedig Aradon, az állami főgimnáziumban tanult. Ezután felvételt nyert a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakára, ahol középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1915-ben. Gimnáziumi tanárként kezdett el dolgozni, ám négy év múlva már tanársegédként szolgált a Műegyetemen Klupathy Jenő professzor gyakorlati fizikai tanszékén. Eközben már a korát megelőző doktori disszertációján dolgozott: kvantumelméleti módszerekkel elsőként számította ki az egyatomos ideális gázok kémiai állandóját.

Az 1920-ban uralkodó zűrzavaros hazai politikai helyzet elől Németországba emigrált, ahol a híres Göttingeni Egyetemen kezdett tanítani a fizikai Nobel-díjas Max Born tanársegédjeként, hogy a kristályok dinamikai elméletén dolgozzon. Komoly tudományos tanulmányai jelentek meg, miközben tanulmányozta a kvantummechanika invariáns integráljait és vizsgálta a fázisátalakulásokért felelős fluktuációk elméletét, de részt vett a Zeitschrift für Physik című tudományos folyóirat szerkesztésében is. A szíve mégis hazahúzta, így egy hosszadalmas betegség ürügyén 1923-ban már újra Budapesten rendezte be az életét és Egyesült Izzó kutatólaboratóriumban kezdett el dolgozni.

„Itt – szinte váratlanul – tehetségének másik oldala mutatkozott meg. Az elméleti fizikus, a könyvek és a számok embere, akinek pedig még a fizikai kísérletezés műszereinek kezelése sem volt kenyere, a legkiválóbb műszaki embernek bizonyult. Tiszta látása, éles logikája, biztos ítélőképessége, természettudományos gondolkodásmódja, valóságérzete, azaz az egyszerű és mindennapos valósághoz való józan, egészséges kapcsolata és a műszaki dolgok iránti érdeklődése voltak ennek a tehetségnek összetevői. Az izzólámpagyártásnak jóformán minden műszaki kérdéséhez eredményesen tudott hozzászólni, legfőbb munkaterülete azonban a lámpaszerkesztés volt és maradt, amelyet tisztán gyakorlati alapjairól elméleti alapokra emelt.
Munkásságát a kriptontöltésű izzólámpa megalkotásával koronázta meg. Amit eközben végzett, azt nyugodtan nevezhetjük az ipari kutatómunka egyik legszebb példájának. Maga az a tény, hogy a gáztöltésű izzólámpa hatásfoka megjavulna, ha a szokásos argongáztöltést a rosszabb hővezető-képességű és nagyobb sűrűségű (nagyobb atomsúlyú) kriptonnal helyettesítik, a szakkörök előtt – legalábbis elvileg – nem volt ismeretlen. Utólag vált ismeretessé, hogy a nemes gázok ipari előállításának és alkalmazásának legismertebb úttörője, a francia G. Claude már Bródyt megelőzve gondolt kriptontöltésű izzólámpára” – írta vele kapcsolatban röviden kollégája, Selényi Pál a visszaemlékezéseiben, amit a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának online portálja idéz.

Kísérletei során Bródy végül feltalálta a kriptonlámpát. Találmányának lényege, hogy argon helyett kriptongázzal töltötte fel az izzót. Az új töltőgáz azonban igencsak drágának bizonyult, így munkatársaival eljárást dolgozott ki a kripton levegőből való előállítására. Az általa kifejlesztett kriptongázas villanylámpa gyártása 1937-ben indult meg Ajkán.

Ezután újabb fényforrásproblémákon dolgozott, ám hazánk 1944-es német megszállása után családjával együtt elhurcolták. A bajorországi Mühldorfban létesített lágerben felesége és lánya után Bródy Imre is meghalt 1944. december 20. és 22. között.
Tungsram kutatóintézete az ő nevét viseli, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat pedig 1950-ben díjat nevezett el róla, így állítva emléket munkásságának.