Afrikában is fosztogattak a vikingek

A történelemben kevés olyan népcsoport akadt, amely a 21. században annyira foglalkoztatná az embereket, mint a 8-11. századi Skandinávia egykori harcosai, kereskedői és kézművesei, azaz a vikingek. Könyvek, filmek, sorozatok, videójátékok és megannyi ismeretterjesztő műsor foglalkozik velük.

A hajós felfedezők elképesztő távokat tettek meg, még Izlandra, a mai Oroszország és Ukrajna területére, sőt Észak-Amerikába is eljutottak. Örökségük, nyomaik számos régióban felfedezhetőek, még az egykori Bizánci Birodalom fővárosában, Konstantinápolyban, azaz a mai Isztambulban is találhatóak olyan feliratok, amelyeket ők hagytak hátra.

Bár utazásaikkal, terjeszkedésükkel rengeteget foglalkoztak az évek során, afrikai interakcióik valahogy nem kapnak komoly figyelmet – írja a Heritage Daily. Mindez meglepő, hiszen számos forrás áll rendelkezésre a kontinensen zajló kalandjaikról.

Lecsapott Ragnar Lodbrok fia

Abu Ubajd Abdalláh ibn Abd al-Azíz al-Bakri 11. századi mór történetíró és földrajztudós Az utak és országok könyve című művében madzsúkként hivatkozott a skandinávokra. A kifejezés pogány tűzimádókra utal. Más szövegek arról árulkodnak, hogy 859-ben egy nagy viking flotta támadt az Ibériai-félszigetre, valamint a Földközi-tenger túlsó oldalára. Olyan, a korszakban jelentős államok voltak érintettek, mint az Asztúriai Királyság, a Córdobai Emirátus és az Omajjád Kalifátus.

Hastein törzsfőnök és társa, Vasbordájú Björn, a legendás Ragnar Lodbrok fia az Ibériai-félsziget után még délebbi irányba tekintett, és a mai Marokkó területén fekvő Nekori Emirátust vette célba. Partra szálltak, majd megindultak Nekor felé – a város napjainkban részben el van árasztva a Abd el-Krim-gát miatt.

A korszakban Nekor az arab kultúra egyik fellegvára volt. A várost hiába védték, a vikingek győzedelmeskedtek, és nyolc napon át fosztogattak. Egyes források szerint az idegenek sok foglyot elvittek, köztük többet a mai Írország területén adhattak el rabszolgának.

A történetet korábbi szövegekre hivatkozva Abdalláh al-Bakri is lejegyezte. Írása szerint a madzsúk 858-859-ben szálltak partra, elfoglalták a várost, feldúlták azt, és mindenkit elvittek, aki nem küzdött meg velük. A támadásról más szerzők is beszámoltak, még III. Alfonz asztúriai király késő 9. századi krónikájában is szerepel.

Utódaik is visszatértek

Ugyan a források részletesen beszámolnak az eseményről, régészeti leletek egyelőre nem támasztják alá az ostromot. A marokkói partok viszonylagos közelségében fekvő Madeira-szigeteken viszont feltártak már olyan rágcsálócsontokat, amelyek arról árulkodnak, hogy a skandinávok hozták be ide a házi egereket. A vikingek 903 és 1036 között kolonizálhatták a környéket, úgy tűnik, valóban jelen voltak a régióban.

Évszázadokkal később, 1146-1148 között a skandinávok utódai, a normannok is eljutottak a térségbe, ahol megalapították az Afrikai Királyságot. A Normandiai Hercegségből származó nép a viking telepesektől, illetve az őslakos nyugat-frankoktól és gall-rómaiaktól származott.

Az afrikai normann állam a modern Tunézia, Algéria és Líbia területén feküdt. A helyi arisztokráciát többnyire nem mozdították el, a muszlim előkelőknek ugyanakkor szicíliai normann felügyelettel kellett irányítaniuk a királyságot. Az ország nem volt hosszú életű, 1158-1160 között az Almohád Kalifátus uralma alá került.