A bibliai özönvíz helyett festette meg a magyarok bejövetelét

Feszty Árpád népszerűségét elsősorban az 1896-os Magyarok bejövetele című körképének köszönhette, amely ma a Ópusztaszeren látható. Az 1856. december 24-kén született festőművész főként vallási tárgyú és történeti képeket festett.

„Már kisgyerekként is éles ésszel csapongó fantáziával volt megáldva, ami gyakori konfliktusba sodorta a felnőttekkel. Sőt, még arra is sor került, hogy tizenhat éves korában hirtelen felindulásból otthagyja a budai gimnáziumot. Mivel tette után nem mert hazamenni, elgyalogolt Kecskemétre, ahol vándorszínészek közé állt. Ám ott nem töltött sok időt, mert hamarosan visszatért az iskolapadba. Egészen tizennyolc éves koráig Pozsonyban tanult, majd 1874-ben beiratkozott a müncheni képzőművészeti akadémiára. Ugyan azt az intézményt sem látogatta rendszeresen, tudása nagy részét nem is innen, hanem művésztársai, a gyűjtemények szemlélése, valamint szorgalmas vázolgatás során szerezte meg. Két évet töltött el így, majd 1877-ben visszaköltözött Budapestre. Akkor már egyre nagyobb elismertséggel forgatta az ecsetet, a Nemzeti Múzeumban pedig még egy alföldi motívumot is kiállított. Tehetsége feltűnt a művészetet kedvelő főpapnak Ipolyi Arnoldnak, aki nyárra magához vette Szentkeresztre, ahol Feszty meg is festette a parknak egy szép részletét. A következő év telét – egy rövid velencei látogatás után – Gyallán töltötte, ott készítette el a Pusztai találkozás télen című munkáját. Az azt követő évben a király által alapított egyik ösztöndíj elnyerésével Bécsbe ment, ahol már szorgalmasan látogatta az akadémiát, s szorgalmasan festegetett. Ott készült el 1880-ban a Golgota, ami később a Szépművészeti Múzeumba került. Egy újabb olaszországi utazás után 1884-ben letelepedett Budapesten, megfestette a Kenderáztatókat, s két nagyobb méretű bibliai kép festéséhez is hozzá látott. Ezek közül egyik a Hazatérés a Golgotáról, a másik Az angyal Krisztus születését hirdeti a pásztoroknak című kép volt. Már akkoriban erősen foglalkoztatta A rokkant honvéd témája, amit vászonra is vitt, s 1885-ben ki is állított Budapesten” – írja Feszty Árpádról az Országos Széchenyi Könyvtár összeállítása.

Feszty Árpád nevét ekkor már egyre szélesebb körben ismerték, így 1885-ben megkérték, hogy festményeivel díszítse a Nemzeti Színház első emeleti csarnokát. Közben nem hagyott fel a hagyományos festményekkel is: akkoriban készült a Kárvallottak és a Sirató asszonyok Krisztus sírjánál című nagy méretű bibliai kép is, amelyek közül utóbbit állami aranyéremmel jutalmaztak. Innen már csak egy lépést kellett tennie és az országos népszerűség felé, ami meghozta számára a nevével egyszerre emlegetett körképre vonatkozó megbízást, amelyet A magyarok bejövetele címmel látott el. Úgy tudni, elsőként a családjának vetette fel, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára szívesen festene egy panorámaképet, amiben apósa, Jókai Mór is támogatta. Az író segített megtalálni neki a kép témáját is, aki rábeszélte, hogy a bibliai özönvíz helyett fesse meg inkább a magyarok bejövetelét.

A sikeres és elismert művész 1899-ben azonban úgy döntött, hogy Firenzébe költözik, ahol írni kezdett, leginkább tárcákat és novellákat. Csak 1912-ben tért vissza Budapestre, ahol a Nemzeti Szalonban mutatta be új munkáit, köztük leginkább az alföldi világot idéző tájképeket és életképeket. Bár elvállalt még néhány állami megrendelést, Feszty egészsége azonban gyorsan romlott; 1914. június 1-én hunyt el a horvátországi Lovranában.