A végsőkig kitartott Nagy Sándor mellett hű lova

Az emberek és az állatok kapcsolata mindent átsző, az állatok a táplálkozástól a házi kedvenceken át a mesékig az élet számos területén jelen vannak. A múltban ráadásul egyéb feladatok is hárultak rájuk, többek között a szállításban, az utazásban és a harcászatban is elengedhetetlenek voltak.

Ennek ellenére történelmünkből kevés igazán ismert állat neve maradt fenn, igaz, azért így is akadnak híres társak. Közülük is kimagasodik Nagy Sándor félelmetes harci ménje, Bukephalosz (latinosan: Bucephalus).

Egy zabolázatlan ló

Nagy Sándor, azaz III. Alexandrosz a világtörténelem legnagyobb uralkodói és hadvezérei közé tartozik. Időszámítás előtt 336-ban lett Makedónia királya, viszonylag rövid, 323-ig tartó uralkodása alatt kiterjesztette apja birodalmának területét, egészen a mai Indiáig jutott. Nagy Sándor hódításaival nagyban hozzájárult a görög kultúra terjedéséhez, elhozva a hellenizmus korát, halála után pedig sorra alakultak a görög királyságok egykori állama területén.

A makedón uralkodóról nagysága miatt rengeteg forrás maradt fenn. A leírások alapján a későbbi III. Alexandrosz fiatalon látta meg későbbi lovát, Bukephaloszt – írja a Word History Encyclopedia. A csődört időszámítás előtt 346-ban hozták apja, II. Philipposz udvarába, a makedóniai lovaknál jóval magasabb, izmos, fekete példányért borsos árat kértek.

A történet úgy tartja, hogy Bukephalosz vadnak és kezelhetetlennek bizonyult, talán neve is erre utal – a Bukephalosz görögül ökörfejűt jelent. A szelídítési próbálkozások során többeket állítólag meg is sebesített. Az akkor tízes évei elején járó Alexandrosz állítólag felháborítónak találta, hogy a merészség hiánya miatt hagynak elkallódni egy ilyen pompás mént. Noha apja először nem vette komolyan fia szavait, végül fogadást kötöttek: ha az ifjúnak nem sikerül betörnie a lovat, fizet érte.

A herceg a közönség nevetése közepette közelítette meg a csődört. A fiú észrevette, amit a többiek nem: Bukephalosz fél saját árnyékától. Ezt kihasználva a nap irányába fordította az állatot, hogy ne lássa árnyékát, majd megnyugtatta. Plutarkhosz, az időszámítás szerinti 1-2. században élt történetíró szerint, miután a király meglátta, hogy fia megüli a lovat, Alexandroszt megszólítva ezt mondta: „Ó, fiam, legyen olyan királyságod, amely egyenlő és méltó hozzád, mert Makedónia túl kicsi számodra”.

A halálig kitartott mellette

A Bukephalosszal kapcsolatos történeteket gyakran szinte mesés vagy mitikus elemek tarkítják, ennek ellenére a történészek úgy vélik, hogy a csődör valóban létezett. Nagy Sándor és lova idővel elválaszthatatlanná váltak, az uralkodó hű társán lovagolva vívta meg legnagyobb csatáit.

Amikor III. Dárajavaus perzsa király legyőzése után ellopták a lovat, Alexandrosz állítólag ígéretet tett rá, hogy bosszúból az egész környéket elpusztítja – ez jól szemlélteti, mennyire szoros volt a viszonya az állattal. A fenyegetés után nem sokkal kegyelemért könyörögve vissza is juttatták a mént.

A kutatók vitatják, hogy Bukephalosz végül miként pusztult el, abban viszont egyetértenek, hogy sokáig, talán 30 évig is élt, és nem sokkal a Hüdaszpész folyó partján vívott csata után hullott el időszámítás előtt 326-ban. Egyes források szerint a csatában esett el, más szövegek viszont idős korában látják pusztulása okát.

Az biztos, hogy Nagy Sándort megviselte hű csataménjének elvesztése. Bánatában, lova tiszteletére Bucephalous néven várost alapított a Hüdaszpész közelében, a mai Pakisztán területén. Érdekes módon egyébként másik állati barátja, egy Peritas nevű kutya után is elnevezett egy települést.