Évtizedeken át emlékeztetett az esztergomi híd torzója 1944 karácsonyára

Hazánkba a második világháború borzalmai közepette érkezett az 1944-es év karácsonya. Tudták, hogy a szovjet katonák több irányból is közelednek a főváros felé és a lakosság megpróbált felkészülni egy igen nyomasztó háborús karácsonyra, ám a valóság felülmúlva a várakozásaikat. A heves utcai harcok pont karácsony első napján kezdődtek: a Vörös Hadsereg első egységei elérték Budát, 25-én már komoly harcokba bonyolódtak, 26-án pedig bezárult a várost körülvevő ostromgyűrű.

„A karácsonyi ünnep alatt a harcok elsősorban a Rózsadombon, a Szent János Kórház környékén, illetve a fogaskerekű végállomása környékén dúltak. Ebben német és magyar erők vegyesen vettek részt. Például a Rózsadombon az I. Önkéntes Egyetemi Rohamzászlóaljnak erői harcoltak. A szovjet alakulatok zömét a 2. gárda-gépesítetthadtest egy dandárja, illetve egy nehéz harckocsi ezrede adta. Ezek a nehéz harckocsik egészen a Szent János Kórházig törtek előre, s közülük többet is kilőttek a védők, elsősorban nehéz légvédelmi ágyúkkal” – idézi Dr. Számvéber Norbert századost és hadtörténészt, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) Hadtörténelmi Levéltár levéltárvezetőjét a honvedelem.hu online portál.

De nem csak a fővárosban, hanem vidéken is dúltak a harcok. Esztergom térsége 1944 októberétől 1945 március végéig súlyos harci események színtere volt a második világháború alatt. A háborús helyzetben számos magyar honvéd vett részt és veszítette életét.

„1944. december 26-án Esztergom – Párkány térségében zárult be a Budapestet körülvevő szovjet katonai gyűrű az Ukrán 2. és 3. fronttal és az oroszok bevonultak Esztergomba. A következő év elején, 1945. január elsején megindult a Dunántúlon a német ellentámadás, a Budapesten rekedt magyar és német katonák felmentésére, így január 6-án elfoglalták és bevonultak Esztergomba a német 711-es gyalog hadosztály 744. ezredének katonái, ezáltal hónapokig tartó állóháború vette kezdetét a térségben. Esztergomot a német egységek mellett a magyar 2. honvéd páncélos hadosztály alakulatai védték. A kisebb-nagyobb harcok ellenére, a front megmerevedett, amely a Duna vonulatától, a Szamárhegytől, a Búbánatvölgyön keresztül Dorogig húzódott, és lényegében március 21-ig állt. Esztergomba csak nyugat felől, a Táti útról lehetett bejutni, de ez is csak éjjel volt biztonságos az állandó belövések és bombázások miatt” – idézte fel az eseményeket Nagy Miklós törzskapitány a Vitézi Rend online portálján.

A második világháború vég efelé a Mária Valéria híd légi támadások célpontjává vált. A visszavonuló német hadsereg végül fel is robbantotta 1944. december 26-án, amikor is megsérült a híd három középső nyílása, de két pillér is jelentősen megrongálódott. Torzója közel hatvan évig emlékeztetett a háború borzalmaira. Újjáépítése a miniszteri megállapodást 1998-ban, a kormányközi egyezményt pedig egy év múlva írták csak alá. Az elkészült hidat végül 2001. október 11-én adták át a forgalomnak.