Ahol egykor neandervölgyiek, remeték és medvék is éltek
Ma is érezhető a „hegy ősereje” a svájci Wildkirchli-barlangokban járva.
Ez az a hely, ahol az emberiség történetének egy fejezete kezdődött. A svájci Appenzell kantonban található az Alpstein hegymasszívum, ami az Északi-Mészkőalpok része, tele repedésekkel, barlangokkal és víznyelőkkel. A hegység meglehetősen meredek, a völgyek pedig mélyen bemetszettek, ami miatt az Alpstein gyönyörű, de néha kihívásokkal teli túraterület. Ezt jártuk be mi is, meglátogatva Svájc egyik legrégebbi, történelmi hegyi fogadóját, valamint az őskori Wildkirchli-barlangokat felfedezve.
Az Appenzell vasút utolsó állomása Wasserauen település, ahonnan az ultramodern felvonó mindössze hat perc alatt viszi fel az utasokat a meredek, 723 méteres emelkedőn az Ebenalphoz, egészen 1644 méter tengerszint feletti magasságba. Az ösvény a felső állomásról az őskori Wildkirchli-barlangokon keresztül vezet lefelé. Nevét szó szerint úgy fordíthatjuk mint „kis templom a vadonban”, amit először Joachim Vadian, St. Gallen város reformátora és polgármester említett ebben a formában. Havas időben kissé talán kockázatos vállalkozás, de egy jó vezetővel nem lehetetlen.
„Bár a kijelölt túraösvény most nem látszik, érdemes első célként betájolni magunkat addig a színes padig, majd onnan egyenesen a szélső fenyőfa felé, ahonnan egy éles bal kanyar után már jól látszanak az útjelző táblák és egyértelművé válik a járás. A meredekebb részen korlátot szereltünk fel, így teljesen biztonságos és a barlangok bejárata előtt van egy forgóajtó is, hogy a vadállatok ne tudjanak bemenni. Szóval ma már biztosan nincsenek itt medvék, de persze azért sem, mert alapvetően nem találkozhatunk macival az országban. A kérdés azért is izgalmas, mert a kutatók barlangi medvék maradványait fedezték fel a barlangokban, amelyeket a paleolitikum korában, körülbelül negyvenezer évvel ezelőtt vadászó-gyűjtögető emberek vagy emberfélék laktak. Ezt a területen talált őskori kőeszközök bizonyítják” – meséli az Ebenalp felvonójának kezelője, miközben egy pár hótalpat ad, amit a túracipőmre szerelek, hogy biztonságosabban lejussak a barlangokhoz.
Elárulja azt is, hogy évmilliókba telt, mire a víz ereje létrehozta ezeket a barlangos tereket. A karsztbarlangrendszer három barlangrészből áll, tágas folyosókkal. A barlang egyik része összefüggő és két bejárata van. Körülbelül negyvenezer éve a neandervölgyiek vadászterületként használták őket. A három barlang egyikét a barlangokban élő remeték egyfajta oltárbarlanggá alakították, amelyek a saját jámborságukról tanúskodnak, és ahol néha még ma is tartanak szentmiséket. A remeték nyáron egy második barlangban laktak, ma pedig a harmadikban található az Aescher-Wildkirchli (más néven Äscher) névre hallgató hegyi fogadó. Svájc egyik legrégebbi fogadójának kezdetei az 1800-as évekre nyúlnak vissza, amikor is a remeték és pásztorok úgy döntöttek, hogy ellátást biztosítanak az ide érkező látogatóknak. A szó szerint a sziklafalba épült rusztikus alpesi vendégház ma messze földön ismert egyedi hangulatáról és ikonikus varázsáról, amit a National Geographic magazin is megörökített 2015-ben, az Életre szóló úti célok: a világ 225 legcsodálatosabb helye című összeállításában.
A barlangok legkorábbi ismert dokumentációja az Appenzell Höhlenklub, a helyi barlangkutatók csoportjának látogatása volt 1863-ban. A következő évszázadban, 1904-ben Emil Bächler St. Gallen-i őskori természettudós értékes leletekre, például megmunkált kovakőszerszámokra és csontokra bukkant itt, miközben a barlangi medve (Ursus spelaeus) maradványait kereste. Az értékes leletek kora időszámításunk előtt ötvenezer és harmincezer év közé tehető, amelyek elsőként bizonyították, hogy abban az időben neandervölgyiek éltek az Alpstein-hegységben. A szakemberek emellett tényleg felfedezték itt a barlangi medvék nyomait is, amelyek valamikor időszámításunk előtt 90 ezertől kezdve élhettek itt.
Az ásatások végül három réteget tártak fel:
• a legalsó réteg (időszámításunk előtt 90 000-40 000) elsősorban barlangi medve csontokat tartalmazott;
• a középső réteg a kovakőszerszámokat rejtette és a Mousteri-korszak utolsó szakaszára (körülbelül időszámításunk előtt 40 000-re) keltezhető;
• a felső réteg pedig olyan állatok csontjait őrizte meg, mint a zerge, a kőszáli kecske és a farkasok, ami arra utal, hogy a barlangok nyári vadászterületként is szolgáltak.
A leleteket a Wildkirchli-barlangokban és az Appenzell Múzeumban állítják ki, utóbbi helyen egy remeteház 1972-es másolatában.
A világ kulturális örökségének része lett a csárdás
A 18. századi hagyományokkal bíró táncot az 1970-es években elevenítették fel.
Kelta harcos fegyverei kerültek elő a föld alól
A csehországi ásatások során emellett számos más érdekes leletet is feltártak.
Ritka aranykincset talált egy fémdetektoros
Az 5-6. századi lelettel az angolszászok a rómaiakat próbálták utánozni.
Óbudai építkezésen bukkantak világháborús leletekre
Több mint 130 kilogrammnyi robbanótestet és lőszert szállítottak el.
Korábban ismeretlen emberfajra bukkanhattak
A kutatók Kínában feltárt leleteket elemezve arra jutottak, hogy bizonyos kövületek egyetlen ismert embercsoporthoz sem köthetőek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
