Másképp gondolkodtak a termékenységről elődeink

Az Exeteri Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyben a termékenységről szóló középkori elképzeléseket vizsgálták meg, 1100-1300 között Nyugat-Európában született írások alapján. Az ilyen írásokat egyrészt az orvosi oktatásban használták, másrészt a prédikátorok számára tartalmaztak érdekes információkat, amelyekből például ihletet meríthettek a szentbeszédek témáihoz. A Journal of Aging Studies szakfolyóiratban publikált kutatási eredmény szerint elődeink úgy gondolták, a férfi és a nő esetében is hirtelen zárul le a termékenység kora, és hasonló folyamatot sejtettek a háttérben mindkét nem esetében.

A középkori szakemberek szerint a termékenység a testnedvek egyensúlyának felborulása miatt zárult le, a nőknél világos módon a menopauzával, a férfiaknál később, nem meghatározott eseményként az „idős korral”. Ez a nézőpont ellentétes a modern orvostudományéval, amelynek köszönhetően tudjuk, a biológiai óránk ritmusa a meghatározó.

A középkori iratok elemzéséből kiderült, azt tudták, hogy a férfiak tovább termékenyek, mint a nők, de különböző életkorokhoz kötötték a férfiúi „öregkort”: 60, 70 vagy 90 évben határozták meg, szemben a női „öregkorral”, ami 45-50 évesen következett be.

Például a Cantimpréi Tamás dominikánus szerzetes által 1240-1250 közt írt enciklopédiában az áll, hogy a férfiak még 70 évesen is képesek magot termelni, ám a nők 50 éves korig tudnak csak megfoganni. A szerzetes azt is részletezte, kik azok a férfiak, akik magtalanok: a fiatalok, a betegek és az öregek – ezek az elgondolások a korabeli tudományos álláspontot tükrözték.

Volt olyan nézőpont is, amely a test hőjéhez kötötte a termékenységet. A tuniszi születésű Afrikai Konstantin 11. századi orvos, aki számtalan arab orvosi írás fordítója volt, azt írta: „Ismert, hogy a nő termékenysége a havibaja megszűntéig tart, a férfiaké 60, vagy akár 70 éves korig, az egyes személyek természetes hőjének ereje, és a herék hője okán.” Konstantin szerint azok a férfiak, akiknek hűvös a heréjük, fiatal koruk végéig nem sok magot termelnek, ám ezt követően, amint a természetes hőjük megerősödik, és a heréik felmelegednek, már termékenyek lesznek. A hő a női fogamzóképességet is befolyásolta a középkori orvos szerint: ha túl hideg a méh, nem fogan meg a nő, ha túl forró, akkor pedig elégeti a férfi magját.

Egy kora 12. századi Salernóban írt női egészségügyi könyvben, sok más ilyen szöveghez hasonlóan, egyértelműen a rendszeres menstruációhoz kötötték a nők termékenységét. „Az átlagember virágzásnak hívja a menstruációt, mivel a fa se hoz gyümölcsöt virágok nélkül, a nő se lehet termékeny a saját virága nélkül.” Abban azonban nem láttak értelmet, hogy a női termékenység már a menopauza előtt hanyatlásnak indul.

Angol Gilbert 13. századi orvos megírta orvosi enciklopédiájában, hogy a női menstruáció természetes időszaka 12-50 éves kor közt volt, és a két vérzés közti idő közepe alkalmas a fogantatásra, a vérzés pedig a megtisztulást jelentette.

E középkori orvosi írások és könyvek a 17-18. századig érvényben voltak, és számos praktikát leírtak arra, hogy miként lehet visszahozni a már megszűnt menstruációt, vagy épp miként lehet csökkenteni a túlzottan erős vérzést.

Különös nézetek is voltak a termékenység kapcsán. A férfi, aki a szabadban, szégyentelenül élt nemi életet, terméketlenné lett, de terméketlennek tartották a részegeseket is, és azokat is, akik túl gyakran szexeltek. Összefüggést láttak a rossz egészségi állapot vagy a rossz táplálkozás és a termékenység közt, de amiatt, hogy ezek befolyásolták a testnedvek egyensúlyát.

Nincsenek igazán adatok arról, hogy valójában hány éves korig szültek egészséges utódokat a középkori nők, hisz a legtöbbször még az uralkodók esetében is csak az életben maradt gyerekekről tettek említést. Például ismert, hogy a különleges műveltségéről híres Aquitániai Eleonóra (VII. Lajos és II. Henrik felesége) 41 és 42 éves korában szülte két utolsó gyermekét, de arról nem szólnak a feljegyzések, hogy vetélések, halvaszülések sújtották-e később akár őt, akár más uralkodónőt.