Világszerte hasonló hangokból állnak a szitokszavak

A Psychonomic Bulletin & Review folyóiratban nemrégiben közzé tett kutatási eredmény szerint a szitokszavak, káromkodások világszerte hasonló hangokat tartalmaznak, illetve hasonló hangokat nélkülöznek. A Springer folyóirat-kiadó vállalat közleménye szerint a kutatásban egymással rokoni kapcsolatban nem álló öt nyelvet (héber, hindi, magyar, orosz, koreai) vizsgáltak, s az e nyelveket beszélő alanyokat (nyelvenként 20 főt) arra kérték, sorolják fel anyanyelvük legsértőbb szitokszavait, kivéve a faji megkülönböztetéshez köthetőeket (ezek ugyanis nem globális tendenciát mutatnak, hanem minden területen „mást illik utálni”, attól függően, kikkel él együtt az adott nép.)

Jól ismert a nyelvészek körében, hogy bizonyos típusú hangok köthetőek bizonyos jelentéshez, így pl. az N hang gyakori az orr nevében számos nyelven, vagy épp a szögletes dolgokat megnevező kifejezések hangzása pattogós, míg az ívelt vonalúaké lágy. Ezek alapján feltételezhető, hogy a szitkozódásban is lehet valamilyen hangtani szabályszerűség. Mind az ember, mind számos állat durva, hörgő hangot ad ki zaklatott állapotban, feltehetően ez is hozzájárulhat ahhoz, ahogyan a káromkodásaink hangzanak.

A tanulmány szerint a káromkodásokban kevesebb az úgynevezett közelítőhang (idegen nevén approximáns), mint például az angolban a y, a w, az l vagy az r, magyarban ilyen a j, az l és az ly. A kutatók ellenőrizték is ezt az elképzelést: különféle nyelveken hallható káromkodásokról kellett eldönteniük az adott nyelven nem értő alanyoknak, hogy vajon mely szavak lehetnek szitokszavak, s melyek nem, csupán azok hangzása alapján. Az alanyok 63 százalékos sikerrel találták meg a káromkodásokat, s kiderült, a választásban az volt a döntő, tartalmaztak-e közelítőhangot az adott szavak.

Ugyanez magyarázza azt is, hogy egyes csúnya szavakban kicserélve egyes hangokat közelítőhangra, olyan helyettesítő szitokszó születik, amelyről ugyan mindannyian jól tudjuk, mit is akar helyettesíteni, mégsem tabu a kiejtése. Az ilyen helyettesítő szavakat például nem kell kisípolni tévéadásban, pl. a „durva életbe” kezdőhangjának eredeti hangzását mindannyian sejtjük, vagy tudjuk, hogy a  „basszus” szó használói sem mind zenészek. Számos ilyen káromkodás-helyettesítőkből egy igen színes „népies” gyűjteményt találunk itt. Ezek a helyettesítő szitkok minden nyelvben megtalálhatóak.