Kalendárium barlangrajzokon

Lascaux, Altamira, Chauvet – és több száz olyan barlang, ahol fantasztikus rajzok maradtak ránk, leginkább a kor állatvilága került át a köztudatba. Azonban e kőkorszaki ábrák ennél összetettebb dolgokat is tartalmaznak egy újonnan, a Cambridge Archaeological Journal szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint. A University College London ismertette a kutatói részvételével végzett vizsgálatokat, amelyek szerint ezekben az ősi barlangokban már egy kezdetleges írási rendszert használtak, 14 ezer évvel korábban, mint eddig gondoltuk.

A vonalak, pontok és más alakzatok sorozatait már eddig is jól ismerték a régészek, tudták, hogy valamiféle információt hordozhatnak, de nem tudták azt, hogy mit. A kutatócsoport most arra jutott, hogy e jelek, az állati alakokkal együttesen értelmezve egy kalendáriumot, vagyis számokat jelenítettek meg, nem pedig valamilyen szöveget. Nem lehet tehát valódi írásnak nevezni, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy például az időszámításunk előtt 3400 körül megjelent ékírást. Azonban ez a proto-írás, ahogy a kutatók nevezik, minimum 10 ezer évvel korábban megjelent, mint a közel-keleti eredetű klasszikus írások.

A kutatást vezető Ben Bacon elmondta, hogy hasonló módszerrel álltak neki a jelek megfejtésének, mint a legkorábbi görög szövegeknél. A kutatók először ismétlődő mintákat kerestek a számtalan adatbázisban található barlangrajz képei közt, majd szakértők segítségével elemezték ezeket. A munkákban részt vett a híres antiküthérai szerkezet naptárának mechanikai feltárásán dolgozó Tony Freeth is. A kutatók közös munkával apránként megfejtették, miért is voltak az egyes rajzokon található jelzések olyan hasonlóak, a nagy földrajzi és időbeli eltérések ellenére is.

Az ábrázolt jelek és a velük együtt rajzolt állatok rendszere jelentette a naptárat: vagy az adott állat ellési időszaka, vagy a párzási időszaka került a képekre. Ezek az adatok gyakorlatilag azt jelezték, hogy mikor voltak jelen a potenciális eleséget jelentő állatok az ember környezetében. Az Y alakú jel a kutatók szerint a születést jelentette, az emellett található egyéb jelek (vonalak, pontok) száma pedig azt a holdhónapot, amelyben az adott állat ellése, vagy párzása zajlott. A naptár kezdetét a tavaszodás jelentette, vagyis a tavasz kezdetétől számított holdhónapokat ábrázolták.

„A jégkori vadászó-gyűjtögető emberek voltak az elsők, akik szisztematikus jeleket és naptárat használtak ahhoz, hogy a fontosabb ökológiai események idejét rögzítsék” – mondta Paul Pettitt professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Ennek köszönhetően igazolni tudjuk, hogy ezek az emberek nemcsak fantasztikus rajzokat hagytak maguk után Lascaux vagy Altamira barlangjaiban, hanem a később általánossá váló időmérés korabeli módszerét is.”

A kutatók szerint ezt a naptárhasználatot mentális időutazásként is felfoghatjuk, hisz a múltbéli eseményeket abban a tudatban jelenítették meg, hogy azok a jövőben ismét meg fognak történni.

Bacon hozzátette: „Minél jobban belemerülünk az elődeink a világába, annál inkább rájöhetünk, mennyire hasonlítottak ránk. Ezek az emberek, akiket évezredek sokasága választ el tőlünk, hirtelen egészen közel kerültek hozzánk.”